Kovacsóczy István (1818-1888) kanonok 1849-1869 között Tiszapüspöki plébánosa. Ő alapította a szajoli plébániát, melyre 1885-ben kb. 31 ezer Ft-ot költött.

Forrás:
Magyar katolikus lexikon. Budapest, 1993-

Lippich István 1881-ben született Szolnokon. Középiskolai tanulmányai után a budapesti kereskedelmi akadémiára került, majd elvégezte a fővárosi Tudományegyetem jogi fakultását is. Pályáját Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye szolgálatában kezdte, mint gyakornok. 1904-ben lett Jász-nagykun-Szolnok vármegye közigazgatási gyakornoka. 1914-ben az I. honvéd huszárezredhez vonult be. Az erdélyi és orosz frontokon harcolt 1916 júniusáig. 1919 őszén választották meg a vármegye másod főjegyzőjévé, majd kormánybiztossá nevezték ki. A kommün alatt letartóztatták.

Boros Elek budapesti kőfaragó munkája a Nagy Háborúban hősi halált halt szajoli katonáknak emléket állító monolit, amelyet 1921. május 12-én avattak fel. Az emlékoszlopon felül babérkoszorú minta, alatta felirat: "Nyugosznak ők a hős fiak dúló csaták után." A 40 elesett katona neve is olvasható az obeliszk négy oldalán.

1949 tavaszán a belügyminiszter 122.090. (1949.III.) 1-2. számú rendelete alapján a szovjet hősi temetőket és sírokat összeírták. A felmérés tartalmazza az eltemetettek számát, sírbakerülésük időpontját. Ha ismert volt, az elesettek nevét, születésük és elhalálozásuk időpontját is. Megyénkben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban található 2585/1949.

A 2. világháború idején Szajol sorsa szorosan összefüggött a megyeközponttal. A Szolnok ellen irányuló valamennyi támadás és hadmozdulat Szajolt is érintette. A harcok során a település kétszer is gazdát cserélt. 1944. október 20-án a románok foglalták el. A németek 23-24-én visszaszerezték az irányítást. Őket a megérkező szovjet túlerő szorította ki. Az emberi veszteségek mellett anyagi javakban is nagy kár érte a falut. A községben a harcok következtében több középület és lakóház is megsemmisült.