Ezen borsodmegyei eredetű család törzse azon Kovách Balázs volt, a ki Pál, György, Márton, János, Péter és István nevű fiaival, továbbá Tamás és Miklós nevű testvéreivel együtt III. Ferdinandtól 1651. évi jan. 20-án nemességet nyert.
Kihirdette Borsodmegye 1652. évben.
A hevesi ág leszármazása:
(komjáthi)
A nyitramegyei Komjáth községtől vette nevét. Ismeretes e családból Ábrahám nógrádmegyei jegyző és Földváry Katalin fia Ábrahám, ki a kuruczok által 1710. évben lefejeztetett. 1699. évben Tiszaszőllősön volt birtokos.
(N. I. VI. 321. Nyitram. monogr. 695.)
Egyik utóda László (neje váradi Vörös Julianna) 1774. évben Boczonádon, 1780. évben Tiszafüreden él.
(1779. év pp. 2127. sz. 1780. év pp. 2202. C. sz. 1656. év 37. jkl.)
1795. évben Nagyrédén szerepel K. Anna-Mária, Nedeczky Sámuel neje.
(1795. év pp. 3026.
Czímerlevelet 1630. évben nyertek H. Miklós és társai. János fia György fiai Miklós, Farkas, Márton tarnabodi, István jászberényi, Tamás jászmihálytelki lakosok. Az 1724. évi investigatió idején Farkas már császi lakos; fiai Mátyás és József, a fenti Márton fiai Ferencz, István és Miklós. Tamás ez időben már Boczonádon lakott.
(1720. év 122. sz. 93. jkl.)
János besenyőteleki, Mátyás dormándi lakos testvérek 1829. évben nemesi bizonyitványt nyernek.
(1829. év 317. sz. 453. jkl. 1825. év 1183. sz. 1722. jkl.)
Nagyréven is lakott egy reformatus II.
Eredetileg borsodi család, de már az 1724. évi investigatió idején János, György és ifj. János a megyebeli Tiszaszőllősön tüntek fel. A XIX. század elején egy ág Tiszafűreden lakott. Ekkor került a levéltárba eredeti nemeslevelük is, melyet III. Ferdinand 1642. évi máj. 10. adott F. Miklós, neje Solymos Erzsébet, fiai Ferencz, István, János. Miklós, Gáspár részére s 1649. évben Borsodmegye hirdetett ki.
(1649. év 3. sz. 1829.
másk. Madarász
Az 1724. évi nemesi investigatio alkalmával D. Péter és János tiszaszőllősi lakosok bemutatják az 1663. évi jul. 3-án D. m. M. Benedek, testvérei Miklós, András, Máté, Mihály, István, Márton részére adományozott és Gömörben kihirdetett czímerlevelet, de hogy ők e családból származnak, csupán tanuvallomásokkal bizonyitják.
(1736. év 117. sz.)
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.