Kodály Zoltán
1882-1967

A 130 éve született zeneszerzőre, népzenekutatóra, zenetudósra emlékezünk a Zene Ünnepétől a Zenei Világnapig (június 21. - október 1.) tartó időszakban a Hónap zeneműve című összeállításunkkal.

1905-ben kezdte népdalgyűjtő munkáját. 1923-ban a Psalmus Hungaricus nagy sikerű bemutatójával kezdődött műveinek nemzetközi karrierje. 1940-től a MTA-n a népdalgyűjtések rendezési munkáját folytatta. A modern magyar zene legjelentősebb képviselőinek egyike. Művészete kereteit elsősorban a magyar népdal, ill. az abból kibontható lehetőségek határozzák meg, de a századelő francia zenéje is hatott rá. 1925 után kezdte foglalkoztatni a zenei művelődés ügye, mindenekelőtt az iskolai zenetanítás reformja (Kodály módszer). Kórusműveinek megírására ösztönözte egy új kóruskultúra megteremtése. Munkásságáért Kossuth-díjat kapott.

A hónap zeneműve

Június:

Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus (= Magyar zsoltár) (részlet)

Kodály műve tenorszólóra, vegyeskarra, gyermekkarra és zenekarra az 55. zsoltár szövegére, Kecskeméti Vég Mihály fordításában. A mű Buda és Pest egyesítésének ötvenedik évfordulójára készült.

1923-ban jelent meg és azóta is a legnépszerűbb Kodály-mű. A Psalmus Hungaricus - Dobszay László szerint - "nem népi dallamokat használ, de melodikáját is, ritmikáját is abból fejleszti, tehát a népzenére épülő magyar magas-műzene kodályi szimbólumának tekinthető. De azonnal azt a „közmagyar” érzületet akarja idézni és gerjeszteni, amelyről írásaiban is beszél. Ezt sugallja az ódon biblikus téma (valamiképpen az egész magyar kultúra ezeréves alapja), a prófétikus hanghordozás, a XVI. századi költő, Kecskeméti Vég Mihály verszengése, meg az újraélesztett volta-ritmusának a lüktetése. A zenekar fényes hangzása, a patetikus hangvétel tagadhatatlanul a nemzeti romantikát juttatja eszünkbe, míg más részek a barokk polifónia emlékeit akarják összekötni az új zenei nyelvvel. A csúcsponton megszólaló gyermekkar viszont mintha itt is a kóruskultúra új távlatait hirdetné."

/Volta-ritmus: 3 + 2 osztású alapritmus, amely egy késő középkori 
táncfajtához kötődik./

Július

Kodály Zoltán: Galántai táncok (részlet)

„Egyik legnépszerűbb zenekari kompozíciója¹, 1933-ban komponálta a Budapesti Filharmóniai Társaság alakulásának 80. évfordulójára. Galántán töltötte gyermekkora legszebb 7 évét, ennek állít emléket e műben. E nagyzenekari feldolgozásban a XIX. század elején megjelent német kottakiadványból vett magyar verbunkos² táncdallamokat öltöztet zenekari köntösbe. A galántai cigánymuzsikusoknak rendkívül jó híre volt, s természetesen tudjuk, hogy a cigányzenekarok által játszott muzsika nem cigányzene volt, hanem sajátosan magyar táncmuzsikát, verbunkosokat adtak elő. Műsoruk rendkívül értékes volt, - akkor még nem fertőzte meg a későbbi felszínes szórakozató igény - nem ok nélkül fordult Kodály ezekhez a táncdallamokhoz; olyan anyag rejtőzött bennük, mely méltó volt a szimfonikus zenekari feldolgozásra. Vérbő verbunkos muzsika ez, amit virtuóz³ zeneszerzői technika és széleskörű zenei műveltség birtokában emelt a zeneszerző a magasrendű szimfonikus alkotások színvonalára. hangszerelésében elkerülte a galántai cigányzenekar hangzásának utánzását, s ünnepi jellegű, szimfonikus művet komponált, s ehhez emelte fel a galántai dallamot. Ezért pl. nem alkalmazta zenekarában a cimbalmot, holott az a hegedű és a nagybőgő mellett elmaradhatatlan tagja volt az ilyen együtteseknek. nagy szerepet ad viszont a klarinétnak, s jelentős szerep jut más fafúvós hangszereknek is. A vonóskar feladata lényeges és kettős: hol a lassú témát veszi át a klarinéttól, hogy a gyorsan pergő, száguldó témákat szólaltatja meg”.

/http://www.berze-nagy.sulinet.hu/stilus/modern/galanta.htm 2012.05.17. 11:30/

1 A mű szerkezete, személyeket tárgyakat, színeket, hangokat sajátos elhelyezésben bemutató alkotás.

2 (a német 'toborzás' szóból) = Régi katonatáncok utóda. Tempója váltakozva lassú és gyors, figurái virtusosak.

3 (a latin erény szóból) = Olyan elõadásmód, mely a legmagasabb fokú technikai készséget igényli.

Augusztus

Kodály Zoltán: Mátrai képek(részlet)

Kodály Mátra-vidéki népdalokból formált nagyszabású, vegyeskari műve, a Mátrai képek. A műben felcsendülő népdalok ugyanazon a vidéken keletkeztek, belső tartalmuk is megegyezik. A mű népdalainak sokszínűsége, változatossága rendkívül gazdagon és élethűen tudja bemutatni e vidék embereinek az életét .A mű három fő részből áll: betyárballada ; bujdosás, hazavágyás, újra itthon ; lakodalom. A kórusmű többnyire négyszólamú szoprán, alt, tenor és basszus. Időnként ezek a szólamok is kettéválnak. A zeneszerző eredeti formájában hagyta meg a népdalokat, amelyeket a kísérő szólamok hol alátámasztanak, hol pedig körbeöveznek. A betyárdalok többsége a balladák régi műfajából fejlődött ki, s tömör formában mondja el a történetet. A mű 1931-ben keletkezett.