Kolosy Elvira 1863-ban született Kunhegyesen. Édesapja Kolosy Lajos törvényszéki bíró volt Jászberényben. 1879-ben írta első versét. 1883-ban, a kecskeméti Katona József-emlékünnepély alkalmával hirdetett országos pályázaton ódája dicséretben részesült. A kecskeméti ifjúság babérkoszorúval tisztelte meg. A Magyar Tudományos Akadémia pályázatán kétszer is kapott dicséretet hazafias lelkesedésből írt ünnepélyes ódáiért: "Arany János emlékezete" és "Levél Kossuth Lajoshoz" című.
A kor lírai költészetének eszmevilága és formakészlete érződik verseiben. Vallásos lelkületéből 69 ótestamentumi zsoltárt ültetett át magyar nyelvre, amelyeket a Protestáns Pap és a Protestáns Egyházi és Iskolai lap is közölt.
21 éves korában árvaságra jutott. Gyámbátyja házát elhagyva Budapestre költözik, hogy hajadon létére egyesül érvényesülhessen költészetével. Több lap (vasárnapi Újság, Ország-világ, Magyar Bazár, Magyar Szalon) is közölte verseit. A Bolond Istók élclap rendes munkatársának fogadta.
1887-ben azonban, 24 évesen, elragadta a halál.
Forrás:
Cipruslombok. Kolosy Elvira hátrahagyott verseiből. Kunhegyes, 1933.
Kolosy Elvira zsoltárfordításaiból. In: A nagykunsági kunhegyesi reformátusok életéből. Kunhegyes, 2004.: 73-75.