A községháza (Május 1. utca) bejárata fölött elhelyezett emléktábla a centenárium alkalmából készült, felirata: "1848-1948. Nagykörű község dolgozói".

A zsadányi és törökszentmiklósi Almásy család tulajdonában volt a pusztapói birtok. A kastélyt (III. kerület 84.) Almásy Dénes emeltette a 19. század első felében. A historizálós és romantikus stílusjegyeket is magán viselő épület vadászkastélyként szolgált. A század második felében már a Herczfelder család tulajdonaként tünteti fel a III. katonai felmérés. A család 1938-ban a Szolnoki Cukorgyár Rt.-nek adta el a kastélyt,a mely bérgazdaságot működtetett Pusztapón. A kastélyban a cukorgyár igazgatójának lakását alakították ki. A helybeliek "cukorgyári kastélyként" emlegették az épületet. A 2. világháború után államosított kastélyban általános iskolát hoztak létre. Az 1970-es években a termelőszövetkezet szolgálati lakásait alakították ki az épület falai között. 1995-ben egy nemzetközi vállalkozás, a Brilli Ance Kft. vásárolta meg az ingatlant és kastélyszálló céljára újjították fel a kastélyt, amelyből addigrqa csak a fala és a tetőszerkezete volt meg.

Képeslap

A szabadon álló, egyemeletes épület összetett alaprajzú. A földszinti falak sávozottak, az emeletiek kváderes díszítésüek. A főhomlokzaton ívsoros párkány húzódik a tető alatt. Négy pilléren nyugvó, szegmensíves árkádos középrész lép ki a főhomlokzat elé. Emeleti részén négy pillér tartotta erkély. A főhomlokzat jobb sarkán kör alaprajzú torony. A tornyot ívsoros párkány és csúcsos sisak zár le. A sisakot stilizált virágmotívumok díszítik. A hátsó homlokzat közepén két pilléren nyugvó kocsialáhajtó lép ki a fal síkjából, amelynek a tetején öntött vas-rácsos erkély húzódik. A kocsialáhajtó padozata klinkertéglával borított. A kastély belsejében a hallból lépcső visz fel az emeletre. Az emeleten egy központi helyiségből nyílnak a szobák. A földszinten pedig egymásból nyílnak a termek.

(Kósa Károly felvételei - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

Forrás:

Bocs: A községnek működnie kell. És fejlődnie? Jászkun Krónika (1995.01.19.): 9.

Csabai István: Fotóriport. Új Néplap (1997.01.21.): 5.

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képeslaptár

L. Menyhért László: A kétpói kastélyüzlet. Jászkun Krónika (1996.06.05.)

Tarpai Zoltán: Korok szorításában. Jászkun Krónika (1994.02.28.): 9.

Técsi Zoltán: Kártán úszott el, s már épülnek az új kártyaszobák. Jászkun Krónika (1998.09.23.): 1, 3.

Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon 6-7. kötet Budapest, 2005.

A szolnoki Balogh család 1943 és 1944 között építtette a kúriát, akik bérlőként kerültek Csataszögre. 1925-ben Balogh Gyula szolnoki lakosnak 632 katasztrális holdnyi saját földje volt.

A szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület egyszerű kiképzésű. Lábazat terméskő borítású. Az egyenes záródású ablakok alatt könyöklő párkányok húzódnak. A főhomlokzat közepén enyhén előrelépő rizalit látható. A hátsó homlokzat két szélén oldalrizalitok lépnek ki a fal síkjából, melyek között -  a homlokzati rész felett - háromszög-oromzat található.

Az államosítást követően általános iskola, posta és orvosi rendelő üzemelt a falai között. Az ezredfordulón önkormányzati bérlakásokat alakítottak ki az épületben.

Forrás:

Csataszög : település arculati kézikönyv. [Kézirat] Csataszög, 2018.

Tál Gizella: Egy válás keservei = Jászkun Krónika (1995.01.02.): 6.

Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, 6-7. Budapest, 2005

Molnár Sándor 1944. június 3-án született Törökszentmiklóson. A szegedi Erdészeti Technikum után a szentpétervári Erdészeti Akadémián folytatta tanulmányait. Fiatal mérnökként a Szegedi Falemezgyárban, illetve annak jogutódjánál a Délalföldi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaságban dolgozott 1968-tól. 1972-ben a Nagykunsági EFAG-nál folytatta munkáját. A pusztavacsi első korszerű akácfeldolgozó üzem irányítása után 1976-tól a Nagykőrösi Fafeldolgozó Üzem újjáépítése történt meg az ő igazgatása alatt.

Gyakorlati munkája mellett is folyamatosan publikált, 1979-ben az Erdészeti és Faipari Egyetemen szerzett doktori címet. Már az egyetem oktatójaként 1984-ben elnyerte a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, 1988-ban pedig a tudomány doktora címet. Két évvel később, 1986-ban egyetemi docens, majd 1994-ben egyetemi tanári kinevezést kapott.

1988-tól 2009-ig a Faanyagtudományi Intézet vezetője volt, amelynek létrejötténél is bábáskodott. Elnöke volt a Faipari Tudományos Egyesületnek is.  Újjászervezte Sopronban az ezredfordulón megszűnő Faipari Kutatóintézetet.  A városba telepítette a Faipari Minőségellenőrző Intézetet, valamint megalapította a Faipari Kutató és Szolgáltató Központot. A nevéhez fűződik a Faipari Egyetemi Kutatásért Alapítvány és az Innovációs Központ létrehozása. Egyetemi oktatóként számos országos és egyetemi szakmai szervezetnek volt tagja. 2001 és 2008 között az egyetem Faipari Mérnöki Kar dékánjaként tevlékenykedett. 2013-ban lett Professor Emiritus.

Tagja volt az MTA Erdészeti Bizottságának és a Magyar Tudományos Akadémia Erdészeti Bizottságának alelnökeként is tevékenykedett. A nemzetközi szakmai közéletben végzett tevékenységét reprezentálják tagságai az Faanatómusok Világszervezetében (IAWA), az észak-amerikai Erdei Termék Egyesületben (FPS) és az Erdészeti Kutatók Világszervezetében (IUFRO Wood Quality). Nemzetközileg is kiemelkedő kutató tevékenységéért 1993-ban Joseph Umdasch díjat kapott a Bécsi Földművelésügyi Egyetemtől. 2004-ben a zólyomi Műszaki Egyetem "dr. honoris cause" címmel ismerte el eredményeit. A legmagasabb állami kitüntetése a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztje volt.

2014. december 18-án, 71 évesen hunyt el Sopronban.

Forrás:

Major Balázs: Prof. Dr. Dr. h.c. Molnár Sándor = Törökszentmiklósi Hírlap (2015/1): 10.