Helyismereti wiki oldalak

Nepomuki Szent János szobra (Jászjákóhalma)

1903-ban állították fel Nepomuki Szent János szobrát a Tarna híd mellett.

Forrás:

Ézsiás Adrienn [et al.]: Belterületi szakrális emlékek Jászjákóhalmán. In: Jászsági Évkönyv. Jászberény, 2014.: 270-275.

Gecse Árpád (1900-1999)

festőművész * 1900. Alattyán. A bpesti képzőműv főiskolát 1924-ben végezte. Művészi tudását 1925-ben Velencében Vicenzo de Stefani mester mellett fejlesztette tovább. Dolgozott a szolnoki művésztelepen, a Műcsarnok és Nemz. Szalon kiállításain állandóan részt vesz. "Puszta" c. képét a Székesfőv., a "Krisztus és a naimi ifjú" c. és "Jásztanya" c. képét a jászberényi múzeum vette meg. Megfestette József nádor, dr. Almásy László, Czettler Jenő, Darányi Ignác, Wolf Károly portréját. A Magy. műv. orsz. egy, a független művészek egy., a Kupeczky műv. társ. tagja. Az alattyáni hősök szobra az ő alkotása. - Felesége: Pataky Veronika, leánya: Gyöngyike.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.
Madarászné Gecse Ágnes: Gecse Árpád élete és művészete. Jászberény, 2010.

Kovács Lajos (1908-?)

kerékgyártómester * 1908. Csépa. 1928-ban szabadult fel, segéd volt Szentesen, Szegeden, Kiskundorozsmán, Tiszasason, 1931 óta Szelevényen önálló. - Felesége: Horpács Etel.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Faragó Ignác

ékszerész és órás m. * 1897. Jászszentandrás. - A 68. gy. e. kötelékében harcolt orosz fronton, megsebesült, fogságba esett. Iparát mint hadifogoly Oroszországban tanulta, Debrecenben tett mesteri vizsgát 1927-ben, azóta önálló. Az Iparoskör tagja. - Leánya: Magdolna.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Tóth Lajos (1883-?)

vitéz, cs. alhdgy * 1883. Orosháza. 1902-ben bevonult rendes katonai szolgálatra, 1906-ban Nagyszebenben átlépett a csendőrséghez, a háború alatt mint táb. cs. harcolt szerb és román fronton, megsebesült; 1920-ban th. 1930 óta alhdgy és a karcagi cs. szakasz parancsnoka, I. o. ez. vit., 1908 évi eml. koronás érdemérem (sisakkal és pajzzsal), 20 éves szolg. kereszt tulajd. 1925-ben avatták vitézzé. Több izben kapott írásbeli és pénzbeli elismerést. - Felesége: Aradi Ilona, gyermekei: Lajos, Jolán, Károly és Magdolna.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Pólya Béla (1848-1903)

Kisújszálláson született 1848-ban. 1877-től 1885-ig Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tiszti ügyésze volt. Tizenkét évig tagja volt a vármegyei közigazgatási bizottságnak. Élete utolsó évtizedében a szolnoki szabadelvű párt elnöki tisztségét töltötte be.

Úttörő jelentőségű műve A vízügyi igazgatás kézikönyve (Budapest, 1880).

Szolnokon hunyt el 1903. május 17-én. A helyi protestáns temetőben nyugszik.

Forrás:
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 10. kötet. Budapest, 1981.
Pólya Béla. = Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1903. máj. 21. p. 2.

Dúl

Vitéz Ferencz kakati birtokrészét 1638. évben 225 frtért elzálogositja, majd 1639-ben a felét elajándékozza Dúl Mátyásnak és nejének Ugren (vagy Ugron) Borbálának.
(Eszt. kápt. Lib. 15. A° 1638. fol. 114. Lib. 15. A° 1639. fol. 154. O. L, Act. soll. fasc. 3. N° 2640. Egri kápt. Prot. A. N. fol. 153.)
Ezek fia lehetett Mihály, a ki 1656. évben igényt tartott az emlitett praediumra s tiltakozott ennek Wesselényi nádor által ivánkai Farkas György és Pál részére való adományozása ellen.
Ugyanezen Mihály 1674. évben armalist is nyert, melyet ugyanazon évben Tornamegye, 1675-ben Heves- és Nógrádmegyék hirdettek ki s mely jelenleg Pestmegye levéltárában van.
Mihály - a ki különben a vármegye ügyésze és pásztói birtokos volt - 1700. évben zálogba veszi Vay Ábrahám és neje Ibrányi Anna pásztói, hasznosi, maczonkai és muzsla-pusztai javait 10.000 frtért. Nejétől Rétey Máriától csak egy fia volt, Ferencz, a ki, ugylátszik, szerzetessé lett s igy a család kihalt.
(1700. év 515. jkl. 1781. év pp. 2218. sz. 1805. év pp. 3295. sz.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Horkay

Zádorfalváról származó törzsökös gömöri család. Már a XV. század közepén birtokos nemes volt. Czímerlevelet I. Ferdinandtól 1529. évben nyert H. András. Ennek egyik későbbi utódja István 1758. körül Erdőbényén telepedett le.
Hevesben 1831. évben hirdette ki nemességét Zemplén- és Gömörmegyék bizonyitványai alapján Péter. Tiszanánán, Átányban ma is él a család.
(1831. év 182. sz. 284. jkl.)
A részletesebb ismertetést mellőzve egyszerűen utalunk Dr. Komáromy Andrásnak a családról irt közleményére.
(U. N. J. III. 134.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Tóth Sándor (1893-?)

gazdálkodó * 1893. Tiszasas. Régi gazdálkodó család sarja, 80 holdas birtokán gazdálkodik, törzskönyvezett lovai vannak. - A 29. h. gy. e. kötelékében harcolt a szerb, orosz, olasz fronton, megsebesült, II. o. ez., bronz vit., seb. érem, K. cs. k. tulajd. A Ref. egyház gondnoka, közs. képv. test tag, a Földbirtokosság jegyzője, a Gazdakör választm., az Ármentesítő társulat bizottsági, a Vadásztársaság r. tagja. - Felesége: Bozsik Julianna, fia: Sándor.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Ujlaky László (-2018)

Ujlaki László Jászai Mari-díjas színművész 1964 és 1972, majd 1988 és 2002 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának kiemelkedő tagja volt.

Forrás:

MTI: Elhunyt Ujlaki László = Új Néplap (2018.01.11.): 1.