Zafir Mihály (1925-2007)

Zafir Mihály Törökszentmiklóson született 1925. május 12-én. Apja, Zafir Mihály a helyi malomban könyvelőként dolgozott, anyja Turcsányi Mária volt. A Szolnoki Felsőkereskedelmi Iskolában érettségizett. 1943-ban iratkozott be a JNMGE KTK-ra, ahol 1948-ban szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt mellékjövedeleméit korrepetált, statisztikai tárgyú disszertációk írását segítette, valamint 1943—1944 során beosztott könyvelőként dolgozott a Leszámítoló és Pénzváltó Banknál.

Pályafutását a budapesti Rövidáru Nagykereskedelmi Vállalatnál kezdte, ahol 1949 és 1951 között statisztikusként, majd osztályvezetőhelyettesként dolgozott. 1951—1952-ben a Belkereskedelmi Minisztérium Ruházati Főosztályán működött főelőadóként, ezt követően 1952 és 1985 között — nyugdíjba vonulásáig — a KSH vezető beosztásokban alkalmazta. 1952-től 1970-ig a Forgalomstatisztikai Főosztályon dolgozott, ahol 1958-ban kinevezték a Belkereskedelmi Osztály vezetőjévé, majd 1963-tól kezdve főosztályvezető-helyettesként dolgozott tovább. 1970-től 1985-ig a Közgazdasági Főosztályon volt főosztályvezető-helyettes, ahol elsősorban az életszínvonal mérésével foglalkozott a Jövedelem és Fogyasztásstatisztikai Osztály vezetőjeként. 1985-ben történt nyugdíjba vonulása után szerződéssel az Életszínvonalstatisztikai Főosztályon és az Életszínvonal és Emberi Erőforrás Statisztikai Főosztályon állt alkalmazásban. 1992-ben a KSH reaktiválta, s újra státusba véve az Életszínvonal és Emberi Erőforrás Statisztikai Főosztály főosztályvezető-helyettesévé és a Fogyasztói Árstatisztikai Osztály vezetőjévé nevezték ki. Végleges nyugdíjba vonulására 2000-ben került sor.
A KSH képviseletében elnöke volt a középiskolai tanulmányi versenyek statisztikai tagozatának. A Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat felkérésére a statisztika fogalmairól és eredményeiről népszerűsítő előadásokat tartott.
1953-ban Munka Érdeméremmel, 1960-ban Szocialista Munkáért Érdeméremmel, 1971-ben a Munka Érdemrend ezüst, 1979-ben pedig arany fokozatával ismerték el munkásságát. 1987-ben Fényes Elek-emlékérmet kapott, 1991 -ben elnöki dicséretben részesült.
Hivatali munkája során az 1950-es és az 1960-as években a kiskereskedelem, valamint a vendéglátás statisztikáinak összeállítását irányította, ennek keretein belül 1955-ben megszervezte a bolthálózat összeírását. Közreműködött a KGST-országok értékmutatóinak kétoldalú összehasonlítási programjaiban, amelyek tapasztalatait hasznosították az ENSZ nemzetközi összehasonlító programja, az ICP módszertanában is, a vásárlóerő-paritások nemzetközi összehasonlítására. Az 1960-as években részt vett az életszínvonal-mérés hazai statisztikai módszertanának kidolgozásában, amely felhasználta a háztartás-statisztika költségvetési felvételeinek eredményeit is. Egyik szerkesztője volt A lakosság jövedelme és fogyasztása című kiadványsorozatnak, illetve a KSH Fogyasztói-árindex füzetének. Indokoltnak tartotta például, hogy a nyugdíjak értékállóságának vizsgálatánál az úgynevezett nyugdíjas árindexet alkalmazzák az általános fogyasztói árindex helyett. Nyugdíjazása utáni szakértői munkája középpontjában a mikroszimuláció módszertani fejlesztése állt. Miután újra a KSH állományába lépett, az ő irányításával dolgozták ki az árindexszámítás mérési, és elemzési módszertanát, amelyet széles körű árösszeírásra alapoztak. 1995 és 2000 között a reprezentatív háztartás-statisztikai felvételek újjászervezését is ő végezte, továbbá közreműködött az 1996-ban kiadott Magyarország népessége és gazdasága. Múlt és jelen című statisztikatörténeti mű összeállításában.
Tankönyvei révén szerepet vállalt a statisztika középfokú oktatásában is. A Kereskedelmi statisztika című, 1955-ben írt tankönyve — átdolgozott formában — a kereskedelmi, vendéglátó-ipari és idegenforgalmi szakközépiskola II. osztályainak tananyaga volt még 2002-ben is.
 
Budapesten hunyt el 2007. február 7-én.
 

Forrás:

Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Budapest, 2014.

A szócikk elkészítésében Farády Simon Hunor működött közre Iskolai Közösségi Szolgálat keretében.