Szelekovszky István 1991-ben készített fafaragása a községi emlékparkban áll; a kopjafán Tiszaszentimre címere is látható.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

(szendrői)
III. Ferdinandtól 1647. évi máj 7-én Zákány András '''Szentpéteri''' Imre deákkal együtt egész Szentimrét és Szentgyörgyöt kapja s ezekbe az egri káptalan 1648-ban '''Jakabházy''' Gáspár és neje '''Patkó''' Zsuzsanna ellenmondása mellett beiktatja.
(O. L. Ügyv. ir. 121 : 14. Sréter levélt.)

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

(tassi)
Régi pestmegyei család, melynek két tagja, György és István testvérek, érdeklik főleg vármegyénket. Mindkettő felesége jussán lett birtokossá Tiszafüreden, Tiszaörsön, Szentimrén. Az 1770. év táján Tiszafüreden lakott György neje volt váradi '''Veres''' Borbála, gyermekei pedig
Ráchel (czéczei '''Csilléry''' Jánosné),
Borbála ('''Kubinyi''' Józsefné),
Janka ('''Dömjén''' Ferenczné)
és Angelika ('''Fekete''' Lászlóné).
István neje '''Pankotay-Jósa''' Klára (+ 1798.) volt, gyermekei pedig
Károly (sz.

(nemesthassi)
A nemesthassi előnevet viselte Mihály, 1671-ben vármegyénk alispánja. 1699-ben özvegye szentdomonkosi birtokos.
Ugyanekkor Ferencz özvegyének Szentimrén és Szolnokon, később pedig Jászszentgyörgyön voltak birtokai.
Ferencznek fia lehetett ama Ferencz, kinek neje '''Bezzegh''' Éva, fogadott fia pedig '''Barinay''' Ferencz volt. 1747. évi végrendeletében örökösei közt találjuk néhai Thassy Imre és '''Zsell''' Katalin névszerint meg nem nevezett gyermekeit.
(1753. év pp. 501. sz.)
Mihály alispán 1673.

(szandai)
Idegen származású család, melynek eredeti neve '''Schretter''' vagy '''Schrötter''' volt.
Ezen néven emlittetnek János, Gáspár és Menyhért testvérek, kik Miksa királytól a beszterczei előnévvel 1569. évben nyerték Nyitramegyében kihirdettetett nemeslevelüket.
Gáspár és Menyhért utódokat nem hagyván hátra, János terjesztette tovább a legnagyobb részt Nógrádban szerepelt családot.
A szandai előnevet 1701. év óta, vagyis azóta viseli, mióta csereképen megszerezte a Lónyayak szandavári birtokát.
Megyénkben tiszaszentimrei birtoka révén lett ismeretessé.
1769.

(vásárhelyi)
Báthory Gábor 1608. évi júl. 17-én nemesitette meg Pénzes Jánost és a vásárhelyi előnevet adományozta neki.
A nemeslevelet Biharmegye hirdette ki.
Feltalálható a m. kir. orsz. levéltárban.
(Gyfvári kápt. 5. L. Reg. 186.)
Zemplénmegyétől nemességi bizonyitványt nyertek: 1736. évben János sátoraljaújhelyi és György gertselyi lakos testvérek és ezek fiai nevezetesen Jánoséi István, János, György, Pál és Imre, Györgyéi pedig Ádám, József, István, György; 1768. évben pedig a fenti János sátoraljaújhelyi lakosnak fia György s ennek fiai György és Imre tiszaszentimrei lakosok.

Sárosmegyéből eredő, Borsod- és Pestmegyékbe is elágazott család, melyről Nagy Iván munkája is emlitést tesz.
(VII. 373.)
1603. évben Sárosmegye hirdette ki ama czímeres nemeslevelet, melyet II. Rudolftól 1598. évi márcz. 12-én M. Antal, neje Hevessy Ilona, fia Ambrus, unokatestvére Lukács s ennek fia Miklós nyertek. Az 1724. évi investigatió idején István, ki Borsodmegyéből származott, Tiszaszentimrén lakott.
Fia István elvégezvén a debreczeni kollégiumot, Böszörményben iskolamester, majd Nagy-Károlyban, végre 1778. Börbe helységben prédikátor volt.
(1780. év 295.

Ungmegye 1616. évben hirdette ki azon czímeres nemeslevelet, melyet II. Mátyás 1615. évben adományozott K. András, Lukács és György testvéreknek.
Másolata az itteni levéltárban van s a czímert igy irja le: Kék pajzsban vörös ruhás, fekete kalpagos magyar vitéz törökfejes karddal; sisakdisz: kardot tartó vértezett kar; foszlányok: arany-kék, ezüst-vörös.
A XVIII. század közepétől való, megyénket érdeklő nemzedékrendje:

(bernátfalvi)
Törzsökös pestmegyei család. Feöldwaary Mátyás 1573. évben nyert Miksa királytól - állitólag ujitott - czímerlevelet. Hihetőleg ennek fia volt az 1589. évben szerepelt azon Mihály, ki nőül vevén bernátfalvi Bernáth Zsófiát, ekként utódjait a bernátfalvi Bernáth család birtokainak egyik osztályosává tette. Innen ered előneve is. A XVII. század közepén János Gyöngyösorosziban, 1699. évben pedig a család több tagja Sárszögön, Csanádon, Andornakon, Szücsiben, Szentimrén, Czibakházán és Jenő pusztában volt birtokos.

Már a XVI. században birtokos volt Gömörben. B. János tiszaszentimrei lakos - az 1747. év körül Radnótról Tiszaigarra, majd Tiszaszentimrére költözött Jánosnak fia, Jánosnak unokája - Gömörmegye bizonyitványával 1777. évben kihirdetteti nemességét.
(1777. év 212. jkl.)

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.