Helytörténet

Célunk a helyismereti gyűjtemény kialakítása, rendszeres fejlesztése, feltárása és megőrzése, a kutatómunka támogatása, az egészséges lokálpatriotizmus kialakítása a városunk lakosaiban, valamint a helyi közigazgatási, gazdasági tevékenység, és az oktatás támogatása.

Teljességre törekvően gyűjtjük az Újszászra vonatkozó irodalmat. A gyűjtemény gyarapításánál időbeli határ nincs. Törekedni kell arra, hogy a gyűjtőkörbe tartozó korábban megjelent műveket lehetőleg eredeti formájukban szerezzük be.

Tartalmilag minden vonatkozásban kielégítő képet kell adni a város természeti viszonyairól, a gazdasági, társadalmi, politikai struktúrájáról, kulturális életéről stb. Teljességre törekvően gyűjtjük az Újszászon élt és a város életében jelentős szerepet játszó személyek életével, munkásságával kapcsolatos kiadványokat, továbbá a helyi szerzők műveit. A gyűjtés kiterjed a könyvekre, a helyi sajtótermékekre, az országos periodikákban megjelenő újszászi vonatkozású cikkekre, kisnyomtatványokra, térképekre, képeslapokra, fényképekre, kéziratokra, másolatkora, audiovizuális dokumentumokra, az elektronikus formában megjelenő helyi vonatkozású anyagokra

Kérjük, támogassák helyi értékmegőrző munkánkat saját vagy családi dokumentumaik, relikviáik megosztásával.

A Nagykerti Általános Iskola története

A Nagykerti Általános Iskola története című, az iskola és óvoda történetét a dolgozók visszaemlékezéseiből és archív fotókból összeállított kiadvány (összeállította Páll József, Páll Józsefné és mások) digitális változata elérhető a képre kattintással.

© Páll József, Páll Józsefné
A dokumentum csak saját célokra, nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni.

A diákélet emlékei

Helytörténeti gyűjteményünk számos további csapat- és rajnaplóval, vagy azok digitális másolatával gyarapodik. Ezeket folyamatosan szeretnénk közkinccsé tenni, hiszen a régi barátok, a gyermekkor emlékei mindig örömet okoznak.

Csapatnapló 1975-77

 

Az 1577. sz. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat 1975-ben megkezdett naplójából nemcsak az érintett 2 iskolaév legfontosabb eseményeiről olvashatunk, hanem az úttörőcsapat akkori vezetői is fel vannak sorolva.

Ezt a naplót is Páll Józsefné őrzi és engedélyezte a könyvtár számára a közzétételt. Nagyon köszönjük!

Csapatnapló 1975-77

Csapatnapló 1980-83

 

Az 1980-as év fontos évforduló volt az úttörőmozgalom (35.) és a Rákóczi Ferenc úttörőcsapat (25.) életében is.

A napló eredetijét Páll Józsefné őrzi, és kölcsönözte a könyvtárnak digitalizálásra. A közzététel engedélyezésével sokaknak okoz örömet. Köszönjük.

Csapatnapló 1980-83

Rajnapló 1979-81

 

A naplót 1979-ben, a Nemzetközi Gyermekévben nyitotta az akkori 6. osztály, a "Tyereskova-raj"

Rajnapló  1979-81

Emlékképek - Töredékek Újszász oktatás-történetéből - a kezdetektől 1958-ig

 

Az újszászi általános iskola egykori tanítónője, Nagy Gergelyné Polónyi Margit az 1950-es években megírta a Belterületi Állami Általános Iskola történetét.

Ez, a helyismereti szempontból oly fontos dokumentum, fénymásolatban jutott el hozzánk, melyből több helyen is már eleve hiányoztak képek.

A gyenge minőség és a hiányzó fotók ellenére ez a kézirat felbecsülhetetlen emlék, melyet most lehetőség szerint feljavítva, kiegészítve teszünk közzé.

A dokumentum a címlapra kattintva olvasható!

Köszönjük Bodnárné Szabó Gabriella és Mucza Józsefné közreműködését!

 

Rajnapló

Az újszászi iskola 1967-1975-ös osztályának rajnaplója, melyet digitalizálásra és közzétételre kaptunk kölcsön, nemcsak az osztály tagjainak emlék, de egy egész generáció úttörőéletét idézi fel.

Rajnapló

A naplóról készült egy kinyomtatott, "reprint" változat is az eredeti védőborítót idéző kötéssel. A könyv megtekinthető a Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményében.

 

Tarsoly

Tudták, hogy Újszászon már az I. világháború előtt adtak ki helyi újságot?

A Tarsoly című havilap megmaradt példányait az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi.

Itt néhány szám másolatát osztjuk meg.

Böngésszék kedvükre!

Virtuális albumok

Olvasóinkkal, az Újszász régi képeken facebook csoport látogatóival és minden érdeklődővel közesen szeretnénk a legkülönbözőbb témájú helyismereti virtuális albumokat létrehozni. Fotókkal, szövekeggel, személyes élményekkel, videókkal színesítve, emlékkönyv szerűen mutatjuk be közös múltunk egy-egy kiragadott pillanatát.

A szerkesztésben bárki részt vehet, javasolhat témát, hozhat anyagot.

Az elkészült albumokat itt is megtalálhatják.

Farsang

 

Városunk jelképei

Városunk címerének "története"...

...az Újszászi Híradó hasábjain keresztül

*****

Városunk zászlója

 

1:2 arányú, hasítással és felső (rúd felőli) harmadában vágással négyelt zászló zöld-arany, ill. arany-zöld színekben. A mezők metszéspontjában középpontjával a fenti címer foglal helyet.

 

Újszász dala

Sok település erősíti helyi identitását, közösségi szellemét olyan zeneművekkel, himnuszokkal, melynek szövege történetükben gyökerezik.

Ez a törekvés hívta létre ÚJSZÁSZ DALÁT is.

A  dal megszületéséről, az ötlettől a végleges megvalósításig, a gondolat megálmodója Dr. Szóró Magdolna, Újszász Város Szakmai Díjasa (2002), majd 2021-ben Újszász Város Díszpolgára, a következőket írta le:

"Újszász dala története

Kezembe került egy CD, amin Jászalsószentgyörgy himnusza volt. Meghallgattam. Felmerült bennem, hogy Újszásznak is lehetne dala. Akkor még sem Szolnoknak, sem más, kisebb településnek nem volt hasonló.

Megkérdeztem Kerekes(Piki) József, Újszász szülötte zeneszerző-énekest, mit szólna hozzá, tudna-e ebben segíteni. Örömmel vette a felkérést, s nekiálltunk szöveget kitalálni, majd zenét komponálni. Kértem, ne himnusz-szerű legyen, hanem vidámabb, énekelhető dal.

Zenésztársaival összeállt, és miután találtunk egy aranytorkú énekest is, Ulviczki Györgyit, létrejött egy duett.

Ha már ez így létrejött, csináljunk belőle egy DVD-t, Újszász nevezetességeit annyira bemutatva, amennyit a zene ideje enged.

Öcsémmel, Berta Sándorral felkerestük akkori országgyűlési képviselőnket, Iváncsik Imrét, aki a honvédségi helikopteres segítséget biztosítva, lehetővé tette, hogy madártávlatból Újszász egyes részeit aláfestésként megjelentessük a DVD-én.

Családom szintén részt vett a videó készítésében.

Ezután a szöveget lefordíttattuk Bali Istvánnal francia nyelvre, mivel akkor még tartottuk a kapcsolatot francia testvérvárosunkkal. De lefordíttattuk angol nyelvre is, hogy az ide látogató külföldiek, főleg a lábtollasok, is tudják, miről szól Újszász dala. Az egyik német lábtollas pedig egy műsoros esten német nyelvű fordítással énekelte el.

Ezután jött a DVD borítójának megtervezése, kinyomtatása.

A dal bemutatója 2006. július 25-én volt, az "Arabicum Kupa" megnyitóján. (Ez egy cég volt, amelyik ide kívánt letelepedni, csak sajnos nem sikerült nekik). Abban az évben a szokásos évi lábtollverseny egyik szponzorai voltak.

Több havi képviselői tiszteletdíjamat áldoztam a megvalósításra. Sokan, az Önkormányzattal az élen járultak hozzá a nem kevés kiadáshoz.

Nagy sikere lett, főleg külföldön, ahová a lábtollasok mindig elvitték. Az itt játszó csapatok pedig ajándékba kaptak egy-egy DVD-t.

Más ritmusba átültetve a Nosza Mami tánccsoport egy mazsorett táncot tanult a dalra, amivel szinte az egész országot bejárták. Ezzel a dallal is vitték és öregbítették Újszász város hírnevét.

Az idősebbeknek magnószalagra felvettük a dalt, mert nem volt CD vagy DVD lejátszójuk.

A könyvtárban hozzá lehetett jutni a DVD-hez.

Természetesen, volt-van, akinek nem tetszik vagy a szöveg, vagy a zenei stílus, de ez minden dallal így van, nemcsak Újszász dalával.

Szívesen vettük volna a javaslatokat, észrevételeket, de ilyet nem kaptunk.

Ilyen lett. Mi sokan így szeretjük. Várjuk, hogy ismét hallhassuk."

Az elkészült dalt először 2006. 07. 29-én, a Hungarian Open 11. Nyílt Magyar Nemzetközi Lábtoll-labda Bajnokság ünnepi megnyitóján hallhattuk a zeneszerző/énekes Kerekes (Piki) József és Bárdosné Ulviczki Györgyi előadásában, Rácz László hangszeres kíséretével. (Újszászi Híradó, 2006. augusztus p. 11-12.)

Újszász dala azóta is rendszeresen elhangzik a Hungarian Open versenyeken, sportolóink, küldöttségeink külföldre is "magukkal vitték", pl. 2019-ben a magyar lábtollabda-válogatottal Tajvanba is eljutott. (Újszászi Híradó, 2019. július p. 37-39.)

2019 szeptemberében újra hallhattuk "élőben" is az "Újszász a művész szemével" kiállítás megnyitóján Bárdosné Ulviczki Györgyi tolmácsolásában. (Újszászi Híradó, 2019. október p. 17.)

2022-ben ünnepeltük Újszász várossá avatásának 25. évfordulóját. A Városi Könyvtárban kiállítással, köztük Újszász jelképeinek bemutatásával emlékeztünk. Felvételről hallgatuk Újszász dalát is. (Újszászi Híradó, 2022. október p. 23-14.)

Megtekinthető Újszász Város honlapján is.

Újszász Dalának elkészülésében, közreadásában közreműködtek:

Ötletgazda, támogató: Dr . Szóró Magdolna (Újszász Város Díszpolgára)

Zeneszerző/szövegíró/zenész/énekes: Kerekes (Piki) József

Énekes: Bárdosné Ulviczki Györgyi

Zenész: Rácz László

A CD/DVD anyagának elkészítésében közreműködtek még, illetve támogatták:

Berta Sándor, Ivancsik Imre (Újszász Város Díszpolgára), Újszász Város Önkormányzata, intézmények, civil szervezetek, újszászi lakosok

CD/DVD borítót tervezte: Simon János festőművész (Újszász Város Díszpolgára)

Angol nyelvre fordította: Lengyel Attila

Lengyel nyelvre fordította: Baliné Bronisz Anna

Francia nyelvre fordította: Bali István és Pálos Katalin

Újszászi Híradó archívum

Újszász helytörténetének speciális és nagyon fontos forrásanyaga az Újszászi Híradó. A lap 1990 decemberében, egy beköszöntő számmal jelent meg először, és azóta folyamatosan, havonta olvasható.

A lapszámok elektronikus változatait évenkénti bontásban, folyamatosan töltjük fel az oldalra.

Jó böngészést kívánunk!

1990

 

A linkre kattintva megtekinthető a lap pdf változata.

 

Beköszöntő szám

 

Újszászi töredékek

Ezeken az oldalakon városunk törtenetének egy-egy epizódját, - töredékét - szeretnénk felidézni. Az anyagokat archív fotók és korabeli újságcikkek és egyéb dokumentumok felhasználásával állítjuk össze.

Az egyes témák anyaggyűjtésekor nagy segítségünkre volt az Arcanum Digitális Tudástár adatbázisa.

Kérjük, ha további információval, képanyaggal, dokumentummal rendelkeznek az egyes összeállításokkal kapcsolatban, osszák meg velünk személyesen, vagy közösségi oldalainkon keresztül.

Lévay Mihály (1862-1948)

(1862-1948)

plébános, esperes, címzetes apát, pápai prelátus, prépost-plébános, országgyűlési képviselő

Lévay Mihály 1888-ban adminisztrátor, majd 1893-tól – 1900-ig plébános volt Újszászon. Ő volt – ahogy a korabeli sajtó nevezte – az „újszászi költő-plébános” Jó kapcsolatot ápolt a település kegyuraival, az Orczy-családdal. Tevékeny részt vállalt Újszász oktatásában és társadalmi életében is.

Erről részletesen olvashatunk Jánoska Antal írásában:

https://ujszasz.hu/bemutatkozas/varostorteneti-muzeum/163-janoska-antal-levay-mihaly-ujszaszon

Jelen összeállításunkban a korabeli sajtóban megjelent írásokkal, forrásanyagokkal egészítjük ki az ott leírtakat.

Lévay Mihály kezdetektől fogva aktívan részt vett a község életében, jó példa erre az alábbi híradás:

„Ujszász nagyközség közönsége márczius lo-én este taraczkdurrogás és fényes kivilágítás mellett szép emlékünnepet tartott. A főtéren Lévay Mihály, a jeles pap-költő fejtegette a nagy nap jelentőségét. Majd az ő költeményét: ≪Honvédek sírján≫ szavalta el! Perger József. Muhoray Elek márczius idusának vívmányait magyarázta a közönségnek. Végül a Daloskör elénekelte a Himnuszt és fáklyásfény mellett felkerekedett a közönség és hazafias dalokat énekelve járta be az utczákat.”

(Magyarország 1890. március 20. 8 p.)

1893. október 16-án ünnepélyes keretek közt iktatták be hivatalába Lévai Mihályt. Az eseményről több újságcikk is beszámolt.

„Innen is gratulálunk! F. hó 16-án volt Uj-Szászon Lévay Mihály plébános úr beiktatása. Czettler váczi kanonok úr iktatta be.”

(Religio 1893.október 21 256 p.)

„Plébános-beigtatás. A báró Orczy-család kegyuraságához tartozó Újszász községben, mint lapunknak írják, tegnap igtatták be hivatalába a község plébánosát: Lévay Mihályt, a kinek neve irodalmi téren is elég ismerős. A beigtatást dr. Czettler váci kanonok végezte, mely után az új plébános vendégszerető házánál válogatott közönség gyűlt össze ünnepi ebédre. A megjelentek között ott volt Orczy Tekla bárónő is.”

(Fővárosi Lapok 1893. 10. 17 2354 p.)

Lelkész-beigtatás. Ujszászon e hó 16-an szép ünnepséggel igtatták be hivatalába a község köztiszteletben álló lelkészét, Lévay Mihályt. A szertartást Czettler Antal váci prépost-kanonok végezte, emelkedett szellemű beszéd kíséretében adván át a beigtatott lelkésznek a plébánosi jelvényeket. A szertartás után Lévay Mihály plébános celebrálta a fényes misét, majd a tanítói kar, az elöljáróság, a kaszinó küldöttségeit fogadta, melyeknek meghatva mondott jókívánságaikért köszönetet. Délben díszebéd volt, melyen megjelent Orczy Thekla bárónő is, a kit számos tósztban köszöntöttek föl.

(Fővárosi Lapok 1893. 10. 19. 2370 p.)

Fontosnak tartotta a gyermekek iskoláztatását. Tanfelügyelőként, majd miniszteri iskola-látogatóként is ténykedett.

„Új tanfelügyelő. Schuster Constantin váczi püspök Újszász nagyközség plébánosát, Lévay Mihályt kerületi tanfelügyelővé nevezte ki. A fiatal pap sokat tett már a népnevelésért, a tanügyi irodalomnak is szakavatott munkása.”

(Fővárosi lapok 1897. január 5. 8 p.) Véleményét közzé is tette: Magyar Nemzet 1900. január 19. 20 p.

Társadalmi szerepvállalásáról:

„Újszászon Lévay Mihály plébános szakavatott, népies hangú fölvilágosítást adott a népnek egy látogatott népgyűlésen a szocializmusról. Hangoztatta, hogy hittagadás nélkül is megmenthetik érdekeiket, ha a törvény oltalma alatt mint ker. munkáspárt tömörülnek. A népies felolvasás jótékony hatást szült s elhatározták, hogy a ker. munkáspárttól várják sorsuk jobbra fordulását. De ki alakítja ezt meg? Hol van a szív, az áldozatkész ember, aki országszerte összegyűjtse a veszélynek induló ker. népet ez áldásosnak ígérkező pártba? Itt a tizenkettedik óra! Ne csak keseregjünk és ölbe tett kézzel nézzünk, hanem tegyünk is már valamit! A mint különben örömmel értesülünk a népies felolvasások nagy hallgatóság előtt tartanak mindég és a utóbbi ilyen felolvasást Balogh Kálmán újszászi kántortanító tartotta. Csak ne hagyjuk azt a népet és világosítsuk fel, amint csak tudjuk!“

(Alkotmány 1898. január 26. 6 p.)

„Katholikus munkáskör Ujszászon. Újszászon f. hó 8-án alakította meg Lévay Mihály, a lelkes plébános és jeles költő, a római kath. munkáskört nagy érdeklődés közt egy lelkes szép beszéd előrebocsátása mellett. Elnök egyhangúlag Lévay Mihály lett, alelnök Lévay Antal s még 12 választmányi tag. Az elnök jó könyveket és lapokat ad a körnek, a hol népszerű felolvasásokat is fog tartani. Az újszászi plébános, úgy látszik, szerencsés az ilyen körök alapításában, a mennyiben az újszászi munkáskör immár a harmadik, melyet ő létesített. Lévayt dicséri tudniillik az Újszászon már régen virágzó hitelszövetkezet, továbbá a temetkezési egylet. Most készül megalakítani a községi magtár áldásos intézményét is. Isten kegyelme kísérje a lelkes plébános üdvös fáradozását, melylyel, íme híveinek anyagi jólétét is annyira szívén viseli.”

(Religio 1898. május 18 328. p.)

Ebben az időszakban mégis lírai művei teszik leginkább ismertté az ország olvasó közönsége előtt. Több irodalmi lap is rendszeresen megjelenteti verseit. Például:

Őszi tájak. Elégia, Lantom

Nem az vagyok, Halottak napján, Karácsonyest

Magány, Harangszó, Csillag ragyog

Ugyanezen lapokban jelenik meg a hír verseskötetének kiadásáról…

„Lévay Mihály, ujszászi plébános s ismert nevű, jeles poéta, előfizetést hirdet ≫ Dalok a magányból≪- czimű verses-könyvére. Lévay már jó idő óta írogat s úgyszólván minden számottevő fővárosi lap, így a ≫ Magyar Szemle≪ is közölt már tőle szebbnél-szebb, hangulatos verseket. Sokan megjelent köteteiről is tudakozódtak nálunk. Ő azonban, a nonum prematur in annum-ot tartva szem előtt, csak most határozta el magát arra, hogy költeményeinek javat összegyűjtve kiadja. A könyv októberben fog megjelenni, 12—13 iv terjedelemben, igen szép, még a legválogatósabb ízlést is teljesen kielégítő formában. Fűzött példány ára 1 frt 50 kr. pompás díszkötésű példányé 2 forint lesz. Gyűjtők 10 példány után egy példányt ingyen kapnak. Az előfizetéseket a szerző czimére: Újszász (Pestmegye) tessék küldeni. — Lévay kötetét már előre is a legmelegebben ajánljuk.”

(Magyar Szemle 1894. szeptember 16. 444. p.)

 …majd ezen kötetnek és egyben költészetének méltatásáról is.

Lévay Mihály verses-könyve: ≫Dalok a magányból≪, rövid két hónap lefolyása alatt már második kiadásban jelent meg. Ritka esemény ez a magyar irodalomban, melyet érdemes jól megjegyezni. Lévay kötetet különben nemcsak a nagyközönség, de a kritika is kellőleg méltányolta. Előttünk vannak az összes fővárosi tekintélyes lapok nyilatkozatai, melyek egytől-egyig a föltétlen magasztalás hangján szólnak a finom, vallásos lelkű poéta verseiről. Mi csak azt ismételjük, a mit már egyszer megirtunk: ajánlanunk tán nem is kell őket, hisz behízelegték már magukat mindnyájunk szívébe. A második kiadás az elsőhöz hasonló díszes kiállításban jelent meg. Fűzött példány ára

1 frt 50 kr., pompás vászonkötésben 2 frt. Gyűjtőknek 6 példány után egy díszpéldány jár. Kapható a szerzőnél Újszászon és minden fővárosi könyvkereskedésben.

(Magyar Szemle 1894. december 23. 612. p.)

Lásd még:

Magyar Géniusz 1894. november 4 315 p.

Magyar Szemle 1894. december 2 575. p.

Katholikus Hetilap 1888. december 3 419-420. p

Ország-Világ 1894. december 9 830 p.

Több műve is belekerült különböző gyűjteményes kötetekbe (Milleniumi emlékkönyv Bp.: Szent-István Társulat, 1896; Új szavalókönyv Bp.: Szent-István Társulat, 1906; Irodalmi almanach Bp., [1897]), s ünnepségeken is szívesen szavalták (nem csak Újszászon). Például „Huszonöt év” című költeményét Újházi Ede színész adta elő a budapesti első gyermekmenhely-egylet jubileumán 1896-ban. A Vasárnapi Újság (Képes folyóirat füzetekben) 1897-es számában olvashatunk SZOBORLELEPLEZÉS NAGY-KÁTÁN címmel egy illusztrált tudósítást, mely szerint - mint a mellékelt rajzon is látható – Lévay Mihály előadja erre az alkalomra írt versét: „Dal a honvédekről”.

Egyike volt azoknak, akik gyászbeszédben búcsúztak Erzsébet magyar királynétól. A beszéd szövege nyomtatásban is megjelent.

„Gyászbeszéd, melyet néh. Erzsébet magyar királyné ő felségéért tartott istentisztelet alkalmával mondott Lévay Mihály, újszászi plébános, egyházk. tanfelügyelő, min. iskola-látogató, a Szent-István-Társulat tudom, és Irod. osztályának tagja. Budapest, 1898. 4-ret, 8 lap. Rövidke beszéd, mely azonban tele van szebbnél-szebb gondolattal. A ki elmondta, egyike legjelesebb költőinknek. Meleg szívről, kegyeletes érzésről tanúskodik minden szava. Jól tette, hogy kiadta e lendületes, formailag és nyelvi szempontból is bevégzett tökélyű szónoki remeket, mely a sablonosságtól menten valósággal méltó az alkalomhoz, a melyre készült. Az ízléses nyomdai kiállításért Hornyánszky Viktor könyvnyomtató intézete dicséretet érdemel.”

(Magyar Szemle 1898. december 4. 588 p.)

„A királyné emléke. Kegyeletes visszaemlékezéssel teljes gyászbeszédet mondott a királynéról Lévay Mihály ujszászi lelkész, az ismert poéta. Ez a beszéd, mely a legszebb retorikai alkotások egyike, most megjelent nyomtatásban is és úgy mint a templomi szónoklat egyik kiváló alkotása, úgy mint elhunyt királynénk emléke, bizonyára sok olvasóra fog találni,”

(Pesti Napló 1898. december 23. 10 p.)

A gyászbeszéd a legfelsőbb körökben is visszhangra talált.

(A király egy plébánosnak) Újszászról jelentik lapunknak, hogy a király ő Felsége Lévay Mihály Újszász nagyközség plébánosának es kiváló katholikus költőnek azt a szép és megható gyászbeszédet, a melylyel néhai Erzsébet királynénk emléket méltatta, kegyesen elfogadni méltóztatott. ŐFelsége meghagyta személye körüli miniszterének, hogy „a hazafias érzület és alattvalói hűség ezen megnyilatkozásáért legmagasabb köszönetét nyilvánítsa.

(Alkotmány 1899. január 22. 6 p.) hír még (Hazánk. 1899. január 22)

Az „újszászi költő-plébános” verseskötetét méltóságos Orczy Tekla bárónőnek, a költészet jeles pártolójának ajánlotta, ki felkérte őt nagy sikerű imakönyve átdolgozására. Az imakönyvről szintén olvashatunk a Várostörténeti archívumban:

https://ujszasz.hu/varosunk/bemutatkozas/varostorteneti-muzeum/115-janoska-antal-a-barono-imakonyve

És a korabeli sajtóban is.

— Az „Athenaeum" legújabb imakönyve. Innen-onnan harmincz esztendeje, hogy Orczy Tekla bárónő remek illusztrácziókkal ékes munkája: „Imakönyv a keresztény katholikusok használatára báró Orczy Tekla rajzaival" czimen megjelent. A pompás könyvet a folytonos sürgetésekre a nemes bárónő most újra sajtó alá rendezi s kiadásával az Athenaeumot bízta meg. Az új kiadásba fel lesznek véve azok az új keret és szövegrajzok, a miket a bárónő erre a czélra készített. Az imákat Lévay Mihály ujszászi plébános az ismert egyházi költő szövegezi, A remek imakönyvre, a mely ez év karácsony táján fog megjelenni, a könyvkiadó társaság már most megrendelést hirdet. A munka, tartalmához méltó pompás díszkötésben 15 forintért, fűzve 10 forintért lesz kapható. A kiadótestületet ezen remek szépségű imakönyv új kiadásánál nem az üzleti szempont, hanem első sorban azon óhaj vezérli, hogy e műremek számba menő hazai alkotás a hitbuzgó közönség részére ismét könnyen hozzáférhető legyen. Épen ezért a nemes szerzőnővel egyetértve, elhatározta, hogy az előfizetési összeg 10 százalékát, vagyis példányonkint 1 forintot felerészben az oltáregyletnek, felerészben a Szent-László-Társulatnak juttatja, Orczy Tekla bárónő közvetítése mellett.

(Religio 1898. február 23. 134 p.)

Orczy Tekla imakönyve. Harmincz éve, hogy Orczy Tekla bárónőnek saját rajzaival díszített ima-könyve megjelent. Vallásos és ihletett szelleme s a művész kézzel rajzolt, a fohászok és imák szövegébe olvadó rajzai oly kedveltté tették, hogy elfogytával az eladásra kerülő példányokat drága áron keresik. Az Athenaeum-Társaság a híres imakönyvből most új kiadást rendez s ebbe fölveszi a bárónő által készített új keret- és szövegrajzokat is ; a szöveg átdolgozásával pedig a bárónő Lévay Mihály ujszászi plébánost, jeles egyházi költőt bízta meg. A díszmunkára a kiadó-társulat előfizetést hirdet, fűzött példányra 10 frt, díszkötésűre 15 írtjával. Ha meg-rendelők kellő számban jelentkeznek, a könyv karácsonyra elkészül. A bárónő minden példány után egy forintot fele részben a Szent-László-társulatnak, fele részben az Oltár-egyletnek juttat.

(Vasárnapi Újság 1898. február 20 127 p.)

Az imakönyv új kiadása elkészült, ha nem is a jelzett karácsonyra.

— A legszebb magyar imakönyv. Bátran így nevezhetjük azt az Athenaeum kiadásában csak az imént megjelent imakönyvet, melynek színes szélrajzait Orczy Tekla bárónő festette, szövegét pedig Lévay Mihály ujszászi plébános, az országosan ismert nevű jeles katholikus költő írta. Ennek a könyvnek első kiadása a hetvenes években Ráth Mórnál látott napvilágot. Akkor az alakja kissé nagyobb volt, a szélrajzok száma kevesebb, a szövege gyarló. Mindamellett az idők folyamán annyira elfogyott, hogy csak nagy ritkán lehet belőle ódondászoknál egy-egy ütött-kopott példányhoz jutni s ekkor lelkes könyvbarátok és gyűjtők ötven meg száz forintokat is adtak érte. A kinek megvolt, kincs gyanánt őrizte s a világért meg nem vált volna tőle. Pedig a szöveg, mint említettük, meglehetősen gyarló volt és magyartalan, de annál szebbek a bárónő poétikus magyar vonatkozásokban gazdag szélrajzai. Az Athenaeum, azt lehet mondani, a közkívánatnak tett eleget, mikor ezt a remek könyvet óriási költséggel újból kiadta. A finom ízlésű bárónő az új kiadáshoz még több rajzot készített, a pompás szöveget pedig ezúttal a ragyogó tollú Lévay Mihály írta. Az első kiadás színes képeihez a kövek külföldön készültek, míg az Athenaeum kiadása minden izében hazai munka. Nem nagyzoltunk, nem túloztunk tehát, a mikor e sorok élére a legszebb magyar imakönyv czímet írtuk. Francziában, angolban láttunk szebben, gazdagabban kiállított ájtatossági munkát, természetesen illő árban, de magyar imakönyvet annál különb kiállításút nem ismerünk. Ára kötve 30 korona.

(Religio 1900. január 6 16 p.)

Lásd még: Új Idők 1900. január 21. 85-86 p

„A herczegprímás és Orczy Tekla bárónő imakönyve. Szó volt már a lapunkban arról a remek imakönyvről, melyet az Athenaeum most adott ki s melynek értékét Orczy Tekla bárónő páratlanul szép, színes keretrajzai adják meg. A könyv szövegét Lévay Mihály írta s ugyancsak ő vitte annak egy példányát ma a herczegprímáshoz, a ki rendkívüli szívélyességgel fogadta s nagy érdeklődéssel jelentette ki, hogy a magyar irodalomnak minden ízében kiváló dísze ez az imakönyv. S mert a kiadó a könyv árából, minden példány után jelentékeny rész juttat az Oltáregyletnek meg a Szent László Társulatnak, vagyis a csángó iskolák és a szegény templomok javára, a bőkezű főpap maga is egész készséggel járult a czélhoz, jelentékenyebb összeget nyújtván át e végből Lévaynak. A bíbornok különben most teljesen egészséges, kedélye emelkedett és vidám.”

(Magyar Nemzet 1900. január 11. 5 p.)

Orczy Tekla bárónő imakönyvének 1868. évi első kiadásába bele is olvashat.

Imakönyv

- Összeállításunk a teljesség igénye nélkül, az Arcanum Digitális Tudománytár
forrásanyagait felhasználva készült,
elsősorban Lévay Mihály újszászi éveire koncentrálva. -

 

Nagy Lászlóné Csóti Piroska

Nagy Lászlóné Csóti Piroska

tanítónő

1938-1983

 

A tanító, az igazi pedagógus az, akire tanítványok generációi emlékeznek jó szívvel.

Csóti Piroska 1958-ban még tanítóképzősként gyakorlóévét kezdte az újszászi általános iskolában.

 

Nagy Janka Teodóra: "Embernek lenni mindég, minden körülményben."

Szociális Otthon - Zagyvaparti Idősek Otthona

A Zagyvaparti Idősek Otthona, a valamikori Szociális Otthon városunk jelentős intézménye, a műemlék Orczy-kastélyban található. (A kastély történetéről későbbiekben, külön írunk).

Ebben a "töredékben" az otthon megalapításáról, mindennapjairól szeretnénk írni a korabeli sajtó híradásait felhasználva.

 

Az 1950-es évek közepétől jelentek meg híradások a sajtóban  arról, hogy Újszászon szociális otthon kialakítását tervezik.

A Szolnok megyei Néplap 1955. jan. 8.-i számában: "…Ugyancsak Újszászon a volt Continentál-kastélyt mintegy 200 ezer forintos költséggel szociális otthonná alakítják át…"

Szintén a Néplapban 1956. jan 11-én: "…Újszászon a volt Orczy-kastélyt két és félmillió forintos költséggel szociális otthonná alakítják át, s úgy, hogy megőrzik az épület műemlék jellegét. Az új otthont, amelyben száz munkaképtelen öreget helyeznek majd el, 1957-ben adják át rendeltetésének…"

1958. október 2.-án: "…A jövő évi tervek megvalósítására 4 millió 600 ezer forintot fordítanak. Olyan létesítmények szerepelnek ebben, mint a 100 ágyas szociális otthon létesítése Újszászon 3 millió 16 ezer forint ráfordítással…"

1959. január 18.-án: "3 millió forint az újszászi szociálist otthon befejezésére Az újszászi szociális otthonba a korábbi években (már több százezer forintot beruháztak. Építésének befejezésére az idén 3 millió forintot biztosítottak. Ez az összeg lehetővé teszi, hogy az év végére átadják a modern, 100 férőhelyes szociális otthont, biztonságos, kényelmes hajlékhoz, szerető gondoskodáshoz juttatva ezáltal a rászorulókat."

A Magyar Nemzet 1960. április 24.-i számából: "Az újszászi főúri kastélyból elhagyott magános öregek számára szociális otthon lesz. Elkészültét már nagyon-nagyon várják, de az múlt év végéről úgy kitolódott, hogy jó esetben júliusra fejeződik be. Pedig a Szolnok megyei Építőipari Vállalat január elseje óta mindennapi késésért 1800 forint kötbért fizet."

Egy szomorkás történet arról, mennyire várták az új intézmény megnyitását: "Amiről Mari néni lemondott" (Szolnok megyei Néplap 1960. augusztus 26.)

"Kastély a faluszélen" - A Szolnok megyei Néplap 1960. június 16.-i számában hosszabb cikk jelent meg.

1960. júniusának végén VÉGRE megnyílt a Szociális Otthon.

Elkezdtek beköltözni a lakók.

"Az Alföld legkorszerűbb szociális otthona" - Így nevezte két országos napilap is az újszászi otthont 1960. augusztus 4.-én megjelent lapszámaikban:

Magyar Nemzet: "Az Alföld legkorszerűbb szociális otthona a Szolnok melletti újszászi Continental-kastélyban nyílt meg a napokban. A főúri kastélyt 3 400 000 forintos költséggel alakították át."
Népszabadság: "Az újszászi Continental-kastélyban megnyílt az Alföld legkorszerűbb szociális otthona. Az egykori főúri kastélyt 3 400 000 forintos költséggel alakították át. A száz személyt befogadó szociális intézmény 94 lakója már beköltözött új, kényelmes otthonába."

Az ünnepélyes megnyitásra 1960. szeptember 20-án került sor.

Szolnok megyei Néplap. 1960. szeptember 6. :"— AZ ÚJSZÁSZI SZOCIÁLIS Otthon ünnepélyes megnyitása szeptember 20-án, délben 12 órakor lesz. A megnyitáson dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter is részt vesz."

Néhány cikk az Otthon életéről

"Gondoskodás az öregekről" (Szolnok megyei Néplap 1961. december 28.)

"Az ember, aki térden járt" (Esti Hírlap 1965. február 27.)

Szolnoki Járási Tanács újszászi szociális otthonának újonnan épített szárnyát egy éve adták át. — A modern épületben száz, munkában megöregedett ember talál békés, nyugodt otthont.

Tíz idős házaspár van az otthonban, részükre külön szobát biztosítottak.
Képünkön Lehóczki Mihály és felesége. 
(Szolnok megyei Néplap 1965. május 27.)

"Ötéves az újszászi Szociális Otthon" (Szolnok megyei Néplap 1965. július 6.)

Az otthon dolgozói kezdetektől gyűjtögették és albumba rendezték emlékeiket. Ezekből a legelsőt már meg is tekinthetik:

I. album

Az otthon életét, mindennapjait tükrözik azok a cikkek, olvasói levelek melyek különböző (országos) napilapokban jelentek meg.

Magyar Nemzet 1968. május 19: "Egyedülálló szociális intézkedést hozott a Szolnok megyei tanács; megszervezte a megye szociális otthonaiban lakó öregek és az állami gondozott gyerekek rendszeres üdültetését. A Balaton festői vidékén, Ábrahámhegyen emeletes épületet vásároltak. Az első turnusban az újszászi és a jászladányi szociális otthonok lakói vették birtokukba az üdülőt."

Képes Újság 1976. április 10.: "Szép volt  Kedves Képes Újság! Szociális otthonunk vezetősége a gondozókból és egyéb alkalmazottakból álló két szocialista brigáddal együtt kedves meglepetésben részesítette az otthon női lakóit. Március 8-án a Nemzetközi Nőnap alkalmából Bajnai László igazgató ünnepi köszöntője után felcsendültek a régi kedves nóták és jó ebéddel, vidámsággal varázsolták feledhetetlen széppé számunkra e napot."

Ezeknek az éveknek a történéseit tükrözik az otthon albumai és a Kossuth Zsuzsanna brigád 1981-85 évi naplója is.

2. album

3. album

Brigádnapló

A 100. születésnap "Az újszászi szociális otthon egyik lakója, Homonnai Jánosné a minap lett százesztendős — tudatja levelében Farkas Lajosné, fényképet is mellékelve soraihoz. Terike nénit — ahogy környezetében nevezik az idős asszonyt — ünnepi ebéd várta, s társain kívül felköszöntötték a szociális otthon patronálói is. 

 

További jó egészséget kívánunk mi is Homonnai Jánosnénak." (Népszabadság. 1988. október 20.)

Az alábbi cikkből megtudhatjuk a hosszú élet titkát

Még Ferenc József katonája volt: "Kovács Lajos, az újszászi városi szociális otthon lakója százkettedik évét tapossa. 1896. szeptember 5-én érkezett erre a világra. A világot akkor és most is Újszász jelentette számára. Szerinte gyorsan elrohant ez a százkét év. Foga alig akad, elmondása szerint talán ha három, amelyek már csak akkorák, jó ha másfélnek számítanak. Egy kis itókát reggelente le szokott húzni, az valahogy hozzátartozik a naphoz. Délelőtt legtöbbször alszik, kucsmával a fején. Délután elcsoszog a nővérekhez kicsit udvarolgatni, mert neki világéletében a szőke nők tetszettek. És ugye, a nővérkék között is akad szőke. Szerinte a szeretet, a jó kedély a hosszú élet titka. Meg az, hogy mindent és mindenkit túl kell élni." (Magyarország 1997. november 6)

A Magyar Hírlap 1981. december 13.-i számában "Menedék az élet alkonyán" c. hosszú cikk jelent meg az újszászi szociális otthonról.

A Munka Érdemrend aranyfokozatával kitüntetett Bajnai László igazgató neve szorosan összeforrt az otthonéval. Ott volt a kezdeteknél és az általa végzett szakmai munkát még külföldön is elismeréssel emlegették. Életútjáról a Népszabadság 1985. július 6.-i számában olvashattunk.

A szociális Otthon gyönyörű műemléképületén is kezdett újra meglátszani az idő vasfoga. A 2000-es évek elején minden cikk közös eleme a "felújításra vár" volt.

Új Néplap 2002. május 9.

Új Néplap 2004. augusztus 27

Új Néplap 2006. január 18

Új Néplap 2007. július 7

A 2002-2006 év emlékeit őrzi a 4. album.

Az otthon 2010-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból avatták fel Bajnai László igazgató emléktábláját és az intézmény felvette a Zagyva-parti Idősek Otthona nevet.

Új Néplap 2010. július 10.

 

Víztorony

Akár a vasúton, akár valamelyik közúton Újszászhoz közeledve az első, amit meglátunk, a jellegzetes, hatalmas betonoszlop, a már üzemen kívül lévő víztorony.

Az alábbiakban ezzel az építménnyel és építésének előzményeivel, szeretnénk foglalkozni.

1968-ban a községi tanács egy nagy hozamú ártézi kutat fúratott:

A Szolnok Megyei Néplap 1970. július 8-i számának 10. oldalán olvasható az alábbi rövid hír:

„VÍZMŰTÁRSULAT alakult Újszászon a községi vízprogram megoldására. Az idén épülő 250 köbméteres víztorony, valamint hálózat építésére négymillió forintot költenek.”

Az 1971. január 4-i Szolnok Megyei Néplap 8-i oldalán pedig a következő jelent meg:

„A VÍZ- és Csatornamű Vállalat 15 milliós költséggel új vízművet épít Újszászon. A meglevő 100 köbméteres kapacitású víztelep mellett 250 köbméteres víztorony épül. 1971 decemberéig üzemkész állapotban lesz a vízmű 22 kilométer hosszúságú csőrendszere is.”

Következzen néhány kép az épülő víztoronyról és a vízhálózat kiépítéséről:

  

1971. július 15-én örömhírt olvashattunk a Szolnok Megyei Néplap 5. oldalán.

„Nagy József, a tanács elnöke több új építkezésről adott tájékoztatást:

— Egy hónappal ezelőtt készült el és került átadásra a 250 köbméteres víztorony. Még ebben az évben befejeződik a 22 kilométer hosszú vízhálózat és a vízműtelep építése. Az összes költség mintegy 15 millió forint. Régi vágyuk teljesül ezzel a nagyközség lakóinak. Év végére 300 méterenként lesz egy folyóvizes kút, a hálózat folyamatos bővítésével pedig elérjük az elkövetkezendő években, közművesíthetik a tulajdonosok a házaikat.”

A z új vízmű elkészültéről rövid cikkben adott tájékoztatást 1972. október 19-én a Szolnok Megyei Néplap (3. old.)

„ELKÉSZÜLT AZ ÚJ VÍZMŰ

Megszűnt az újszásziak legnagyobb gondja

Újszászon hosszú évek óta gondot okozott a lakosság jó ivóvízzel való ellátása. A hétezerkétszáz lélekszámú nagyközségben eddig mindössze 4 artézi kút volt, ezek naponta alig 43 köbméter vizet adtak. — Sokszáz métert kellett gyalogolni a kannákkal, vödrökkel — nemegyszer hiába. — -A mindenkit érintő gond végre megszűnik, elkészült az új vízmű.

A községi tanács 1968-bán határozta el hogy új, nagy vízhozamú kutat fúrat. Az elhatározást tett követte és rövidesen elkészült a 673 méter mély, percenként 650 liter vizet adó kút, amely 1,3 millió forintba került.

Utána megkezdődött a szervezés. és 1970 januárjában megalakult a vízműtársulat. Még ugyanebben az évben hozzáfogtak az építkezéshez is.

A vízmű, a hozzátartozó 250 köbméter víz tárolására alkalmas víztorony, a 65 közkifolyó és a 25 km-es vízvezeték 2 év alatt készült el. A beruházás 15 millió forintba került, ebből 7,5 millió forintot vállalt a lakosság és negyedmillió forint értékű társadalmi munkát is végzett.. A község vízigénye naponta 450 köbméter, az új vízmű viszont több mint dupláját 936 köbméter vizet tud adni.

A műszaki átadás tegnap megkezdődött.”

Az 1972. október 22-i Szolnok Megyei Néplap 12. oldalán egy képet is láthattak az akkori olvasók az új víztorony épületéről.

„Nemcsak áll, hanem már vizet is ad Újszászon a több mint 40 méter magas új víztorony.”

A cikkek, illetve a folyóirat eredeti lelőhelye a Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény. Elektronikusan böngészhető: https://hungaricana.hu/hu/

A fotók könyvtárunk archívumából származnak, készítőjük Nagy Béla.