Orczy Lőrincről
Orczy Lőrinc
(1718-1789)
Élete:
1718. augusztus 9-én született a Heves vármegyei Tarnaörsön. Édesapja Orczy István, aki 1731-ben római szent birodalmi bárói rangot, majd 1736-ban magyar bárói rangot kapott szolgálatai elismeréseképpen. Édesanyja Petrovay Zsuzsanna.
Iskoláit Pesten kezdte 1728-ban. 1731-33-ig Nyitrán, majd 1734-ben Gyöngyösön tanult. 1735-ben filozófiát hallgatott Budán.
Katonai szolgálatra Grassalkovich Antal mellé rendelik. 1742-ben fiatal tisztként részt vesz Prágában, Mária Terézia koronázásán. 1743-ban, a Grassalkovich féle önkéntes huszárok kapitányaként részt vesz az osztrák örökösödési háborúban. Csapataival átlépve az ország határait, több ütközetben is kitüntette magát. A hétéves háborúban is részt vállalt az 1756-ban saját költségén felszerelt hajdú és jászkun ezredek élén. Részt vett csapataival Hadik András merész Berlin elleni hadműveletében is. Tábornokká léptették elő.
1740-ben kötött házasságot Podmaniczky Judittal, majd feleségének halála után 1759-ben újranősült, az osztrák származású Anna Maria von Laffert bárónőt vette feleségül. Gyermekei közül hatan érték meg a felnőttkort: Anna (1741-1805), Zsuzsanna (1744-1784), József (1746-1804), László (1750-1807), Mária és Teréz.
A békekötés után, 1764-ben vonult nyugalomba, ekkor Abaúj vármegye adminisztrátora, majd 1767-től főispánja lett. Ezt a tisztséget közel 20 éven át viselte.
1774-ben Mária Terézia királyi biztosként a folyamszabályozási bizottság élére nevezi ki. Nagy lelkesedéssel, erejét, pénzét nem kímélve méri fel a Tisza és mellékfolyóinak állapotát, készít tervet a folyószabályozásra, összefogásra sarkalva birtokostársait. Áldozatos munkájáért II. József a Szent István rend középkeresztjével tüntette ki, de terveiben nem támogatták, így lemondott tisztségéről.
Közélettől visszavonulva birtokai gyarapításának és az irodalmi tevékenységnek szentelte idejét
Pesten hunyt el 1789. július 28-án. Testét Tarnaörsön helyezték végső nyugalomra.
Újszászhoz kapcsolódó tevékenysége:
Apja, Orczy István kezdte el a család újszászi birtokainak gyarapítását adományozás, majd 1723-tól vásárlás útján. A birtokvásárlást Orczy Lőrinc is folytatta. Az 1770-es urbárium már Újszász egyedüli birtokosaként említi. Az 1782-85 között készült katonai országleírásban templom, malom, magtár került feljegyzésre, egy 1796-os térképvázlaton jól látható a falu alatt a nagykiterjedésű majorság (allódium), melynek helyére később Orczy György építteti kastélyát. Újszász birtokosaként Orczy Lőrinc kezdeményezte az egyházmegyénél lelkészség működtetését. A község első lelkipásztorát 1788-ban iktatták be hivatalába.
Az irodalmár:
Tanult, nagy műveltségű ember. Az ókori klasszikusok művei mellett ismeri a felvilágosodás irodalmát is. Fordítja Boethius, Horatius, Voltaire és Thomas műveit. Költészete a régi és új határmezsgyéjén áll. Verseiben főleg tanít, „találó mozzanatokból összeállított életképek művészi alakításával”. Ő még a késői magyar feudalizmus költője. A polgárosodás eszméivel szemben óvatos, mégis inspirálni tudja a magyar felvilágosodás nemzedékét. Fiatalabb kortársai: Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Révai Miklós nagyra becsülték költészetét.
Fiatal katonaként kezd verselni: 1756-62 között kötetnyire szaporodtak versei melyeket Barkóczi egri püspök, majd esztergomi érsek bíztatására sajtó alá rendezett, de kiadására nem került sor. Később Bessenyei György biztatására ragadott újra tollat. Műveit kötetben a szerző nevének megjelölése nélkül Révai Miklós adta ki. A Költeményes holmi egy nagyságos elmétől (Pozsony, 1787) korai verseit, a Két nagyságos elmének költeményes szüleményei (Pozsony, 1789) újabb verseit illetve Barcsay Ábrahám hozzá írott költői leveleit tartalmazta.
Mecénásként, a fiatal írónemzedék támogatójaként is ismert. Pesti házában és birtokain is szívesen fogadta őket. Kazinczy Ferencnek állást talált. A fiatal Batsányit pedig házitanítóként alkalmazta
„Legtömörebb, legmerészebb poémája, A bugaci csárdának tiszteletére készült tréfás leíró költemény Arany János egyik kedvenc olvasmánya”.(Weöres Sándor)
Orczy Lőrinc
A bugaci csárdának tiszteletére
Csikósok oltárja, juhász kápolnája,
Betyárok barlangja, ringyóknak tanyája,
Bolhák, egereknek, békák palotája,
Dongólégy, darázsok, szúnyogok bárkája!
Ki tett téged ide világnak csúfjára?
Ki állíttatott fel sok gazdák kárára?
Nem vagy te vendégház korcsma formájára,
Sem jövő, sem menő utasok hasznára.
Négy rongyos fal, kémény, egy csikorgó ajtó,
Bogárhátú fedél, nyitva mint akasztó,
Egy földlyuk melletted, ott van a csábító:
Előtted leásva áll egy vastag bitó.
Nem a kormos bogrács, ki büdös tűzéktől,
Nem két szurkos fazék, ki zsíros dögbéltől,
Hoz neked vendéget alsó-felső széltől,
Ijesztenek ezek a te cégéredtől.
De mikor fergeteg támad a fellegben,
Zúz vagy havaseső áztat köpönyegben,
Villámlás, csattanás rettent nyárközépben,
Tehozzád sietünk, szállást kérünk szépen.
Akkor nem cserélnénk az Aranyos Sasért,
Nem perlünk gazdával a jobb numerusért,*
Noha nem szaladnak eltévedt kulcsokért,
Megnyugoszunk benned, nem adnánk egy várért.
Bizony nagy hívság van a sok építésben,
Az ország elmerült ezen betegségben,
Aki lakni akar igaz csendességben,
Szívét szorítsa be kisebb kerítésben.
Egybenragadt falak hosszú menedéke,
Sétáló folyosók, paloták mértéke
Nem gyönyörűségnek sokszor a vidéke,
Inkább gond és búnak széke vagy rejtéke.
Együgyű eleink egy tálhoz ültenek
Asztalnál, egy házban együtt megfértenek,
Nem kárpitos ágyat, ponyvát kerestenek,
Együtt feküdtenek, fel együtt keltenek.
S akkor közelebb járt az igaz barátság,
Atyafi szeretet, jókedv és nyájasság,
Most hogy hozzánk béjött kölcsönös cifraság,
A szín megmaradott, eltűnt a valóság.
Sok vár, kastély vagyon már boldog hazánkban,
Ahol patkós csizma nem hág palotában,
Van ház, hol a gazda megáll pitvarában,
S bémenni ha akar, öltözik kapcában.
Sem haszon, sem szükség, sem alkalmatosság
Az ilyen épület, ez csak merő hívság,
Sem ház, sem kalitka, cifra nyomorúság,
Minek készíttetett ilyen múlandóság?
Ó csárda! becsesebb nálam te szegleted!
Béfogadsz, negyven is sokszor a vendéged.
Jobb szállásom vagyon nékem temelletted,
Szükségben nyugovást király is lel benned.
Maradj tehát békés puszta közepében,
Kecskeméti kenyér süljön kemencédben,
Kőrösi bor bőven keljen a pincében,
Sok utas nyugodjon faladnak tövében.
Műveiből:
Költeményes holmi egy nagyságos elmétől http://mek.oszk.hu/06000/06016/06016.pdf, http://mek.oszk.hu/06100/06176/06176.pdf
Két nagyságos elmének költeményes szüleményei http://mek.oszk.hu/03300/03368/03368.pdf
Orczy Lőrinc: Két kérdés a „magyar lótenyésztetés” tárgyában http://mek.oszk.hu/12000/12094/12094.pdf
Magyar költők 18. század / vál. Mezei Márta http://mek.oszk.hu/06200/06222/html/index.htm
Mennyei barátom – Barcsay Ábrahám levelei Orczy Lőrinchez (1771-1789) http://mek.oszk.hu/08600/08690/08690.pdf
Barcsay Ábrahám – Orczy Lőrinc: Két jóbarát között való levelezésből szedett versek http://ezredveg.vasaros.com/z/html/zk_Barcsay_Orczy_Ket_jobarat_kozott_valo_levelezesbol.html
További források:
Petrovay György: Az Orczy-család eredete, leszármazása és története. Turul. 1887. évf. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Turul-turul-1883-1950-1/1887-33C5/1887-2-35CD/a-baro-es-nemes-orczy-csalad-eredete-leszarmazasa-es-tortenete-masodik-kozlemeny-3617/
Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)B. Gál Edit: Adatok Orczy Lőrinc életéhez a források tükrében https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_agria44/?query=Orczy%20L%C5%91rinc&pg=178&layout=s
Clauser Mihály: Báró Orczy Lőrinc – megemlékezés halálának másfél évszázados fordulóján = Irodalomtörténet. 1940. 29. évfolyam 1. szám 6-13 p. http://epa.oszk.hu/02500/02518/00108/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1940_01-02_06-13.pdf
F. Csanak Dóra: Orczy Lőrinc ismeretlen költeménye = Irodalomtörténeti közlemények 1976. 80. évf. 2. füzet 238-240 p. http://www.epa.hu/00000/00001/00297/pdf/itk_EPA00001_1976_02_238-240.pdf
Császár Elemér: Orczy Lőrinc = Irodalomtörténeti közlemények 1946. 26. évf. 4. sz. p. [403]-440. http://epa.oszk.hu/00000/00001/00113/pdf/ITK_EPA00001_1916_04_403-440.pdf
H. Kakucska Mária: Mikor kezdett el verset írni Orczy Lőrinc? = Irodalomtörténeti Közlemények 1998. 102. évf. 3-4. füzet p. 536-540. http://epa.oszk.hu/00000/00001/00394/pdf/itk_EPA00001_1998_03-04_536-540.pdf
Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/
Pintér Jenő Magyar irodalomtörténete : tudományos rendszerezés Budapest : Stephaneum Ny., 1930-1941 4. kötet A magyar irodalom a XVIII. században https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/magyar-irodalomtortenet-pinter-jeno-5116/4-a-magyar-irodalom-a-xviii-szazadban-F17/a-magyaros-kolteszet-a-xviii-szazad-masodik-feleben-1256/orczy-lorinc-1289/
https://library.hungaricana.hu/hu/view/JNSM_Lk_01/?pg=69&layout=s&query=%C3%9Ajsz%C3%A1sz
Három veréb hat szemmel: Antológia a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból / [összeáll] Weöres Sándor. – Budapest : Helikon, 2010 2. köt. - p.83-87.
Újszász könyve : Zagyva parti évszázadok / [Jánoska Antal] – Újszász, 2017. - p. 253-256.
Az újszászi Szent István király templom / [Jánoska Antal]. – Újszász, 2005. - p. 2-5.
Orczy Lőrinc igazi arca / Geréb László = Világosság 1961. 2. évf. 10. sz. p. 42-45. (Elérhető az Arcanum Digitális Tudástárban)