(zábori)
Liptóvármegyéből ered, IV. Bélától 1263-ban kapott donátiót Záborra. Majd elterjedt Túrócz-, Sáros-, Szepesmegyékben is, 1732-ben pedig István fia János Roskoványból Kompoltra költözött s Sárosmegye bizonyságlevelét mutatta fel. 1766-ban István domoszlói lakos. (1732. év 161. sz. 1766. év 243. sz. 1768. év 219. sz.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

(pápai)
Adományos birtokos család, mely - mint előneve mutatja - Veszprémmegyéből szármázott, a XVIII. század elejétől kezdve azonban vármegyénk lett, úgy látszik, kizárólagos székhelyévé.
Lipót királytól 1667. évi nov. 19-én Vr.

V. István - György fia, András unokája - kasszai származású tiszanánai lakos, a község jegyzője, Trencsénmegye bizonyságlevelével 1822. évben igazolja nemességét. (1822. év 254. sz. 204 jkl.).

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Az investigatiónális jegyzőkönyvek szerint I. Lipóttól 1676. évi márcz. 20-án Vr. György, fivére János, továbbá Gáspár és János kapták a nemességet s Trencsénmegye hirdette ki. 1748-ban György Gyöngyösön lakott, testvére Miklós pedig ugyanakkor mint tokaji lakos nyert testimonialist. (1748. év 288. jkl.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

vagy Veresmarty
Fejérmegye bizonyságlevele alapján József baracskai lakos fia János pátkai lakos fia János tiszaroffi gazdatiszt 1846-ban igazolta nemességét.
(1846. év 723. sz. 1124. jkl. U. N. I. I. 23. 226.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.