(pápai)
Adományos birtokos család, mely - mint előneve mutatja - Veszprémmegyéből szármázott, a XVIII. század elejétől kezdve azonban vármegyénk lett, úgy látszik, kizárólagos székhelyévé.
Lipót királytól 1667. évi nov. 19-én Vr. Péter, János és Mihály s Péter neje Baxafalvy Anna adományt nyertek a tolnamegyei Eőssi falura, Pápán egy kőházra, a zalamegyei Örvenicsen és a veszprémmegyei Igaron egy-egy malomrészre, a zalamegyei Aszófőn (másként Kövesmálon) és a somogymegyei Szántón több rendbeli szőlőre.
Ezek a birtokok előzőleg szárszói Somogyi Jánoséi voltak, az ő magszakadása folytán pedig a kincstárra szállottak.
Volt a családnak czímeres nemeslevele is, de ez a XVIII. század elején akkor kallódott el, midőn Heister generális Pápa várát pusztitotta.
Az adománylevélben emlitett 3 testvér közül Mihály Győrbe tette lakását. Péter fia Farkas Bécsben az udvari kanczelláriánál agens volt s Sopronmegyétől nemességéről 1708. évben bizonyságlevelet kapott. Azért Sopronmegyétől, mert Veszprémben a törökök hatalmaskodtak s megbénitották a vármegyei hatóság müködését. A harmadik testvérnek, Jánosnak, fia János ugyanezen időben mint nemes ember és esküdt vármegyénkben tűnt fel, 1714. évben pedig feleségével, Vincze Annával Dormánd 1/8 részét birta s a birtokos nemesek közé soroztatott. (1710. év 115. sz. 1714. év 574. jkl. 1721. év 119. sz. 1754. év 32., 127. sz. 1717. év pp. 49. sz.)
Fia Farkas nőül vévén Haás Anna Máriát Vezekénynek is birtokába jutott. (1754. év 127. sz.).
Mint a függelékből látjuk, a család több tagja nemesi tisztséget is viselt. A közéletben legjelentékenyebb szerepet Károly játszott. Ez eleinte katonának készült, a nemes testőrségbe akart belépni, sőt a vármegye ajánlata folytán 1801. évben már fel is vétetett, csupán az volt csak hátra, hogy Bécsbe menjen és bemutatkozzék. Ekkor meggondolta a dolgot, megmaradt a polgári pályán, 1808-ban ügyvédi oklevelet szerzett s dicséretes buzgalommal egész életét vármegyéjének szentelte. (1801. év 601., 953. sz. 1808. év 773. jkl.)
Nemességükről bizonyságlevelet nyertek:
1754. évben Farkas, 1826-ban pedig unokái Károly és Lajos s az előbbinek fia József. (1754. év 294. jkl. 1826. év 919. sz. 935. jkl.)
Levéltári oklevelek (1766. év pp. 851. sz. 1768. év pp. 880. sz. 1769. év pp. 906. sz. 1815. év pp. 3399. sz. stb.) és a dormándi, vezekényi, besenyőteleki, egri anyakönyvek adatai szerint a nemzedékrendje ez:

A család czímere:
Kékben fiókáit vérével tápláló pelikán, a pajzs felső sarkaiban 1-1 arany csillag; sisakdisz: nyilt sasszárny között követ tartó daru; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.