A tiszaburai református templomot 1799 és 1806. között építették egy, a 15. században épült gótikus kőtemplom bővítésével, melyhez a főhomlokzat előtt álló kőtornyot emeltek. A hajó déli oldalán előcsarnok található. Az egyhajós, poligonális záródású templom támpillérek nélküli szentélyében bordás boltozat, zárókő és gótikus ablak látható. A hajóban síkfödém, nyugati végén öntöttvas oszlopon faszerkezetű orgonakarzat. A padlózat tégla. A 19.

1949 tavaszán a belügyminiszter 122.090. (1949.III.) 1-2. számú rendelete alapján a szovjet hősi temetőket és sírokat összeírták. A felmérés tartalmazza az eltemetettek számát, sírbakerülésük időpontját. Ha ismert volt, az elesettek nevét, születésük és elhalálozásuk időpontját is. Megyénkben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban található 2585/1949.

Z. Balázs szarvaskői várnagy I. Ferdinandtól 1553-ban Alattyánban, Burán nyer birtokrészeket. (O. L. Bécsi K. K. III. 116.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

III. Ferdinandtól 1655. évi márczius 15-én T. Gergely, neje Katalin, fiai István, János, Pál, Mátyás nemeslevelet nyertek a következő czímerrel:
Vörösben zöld alapon kardot tartó oroszlán; sisakdisz: felnyuló vértezett kar karddal: takarók: kék-arany, ezüst-kék.
Kihirdette 1655-ben Hevesmegye Füleken tartott közgyülésén.
(1655. év 24. jkl.)
János fia István az 1724. évi investigatió idején Kiskörén lakott, majd Tiszaburára, 1752-ben pedig Nádudvarra költözött s ez alkalomból bizonyságlevelet nyert.
(1752. év 78. sz. 26.

Csoma József Abaújvárm. nemes családjai cz. munkájának 665. lapján emlitést tesz egy T. családról, melynek II. Rudolf által 1578. aug. 24-én adott armalisát 1580-ban vármegyénk hirdettette ki s mely az abaújmegyei Szentandráson lakott.
Nekünk nincsenek adataink a családról.
Kétséges, hogy ezen családból származtak-e az 1699. évi összeirásban szereplő Ferencz örvényi, kiskörei és burai, Pál verpeléti lakosok.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.