III. Ferdinandtól 1655. évi márczius 15-én T. Gergely, neje Katalin, fiai István, János, Pál, Mátyás nemeslevelet nyertek a következő czímerrel:
Vörösben zöld alapon kardot tartó oroszlán; sisakdisz: felnyuló vértezett kar karddal: takarók: kék-arany, ezüst-kék.
Kihirdette 1655-ben Hevesmegye Füleken tartott közgyülésén.
(1655. év 24. jkl.)
János fia István az 1724. évi investigatió idején Kiskörén lakott, majd Tiszaburára, 1752-ben pedig Nádudvarra költözött s ez alkalomból bizonyságlevelet nyert.
(1752. év 78. sz. 26. jkl.)
A biharmegyei ágazatból Pál fia Pál, Mihály fiai Mihály, Mátyás és Sámuel 1815-ben Biharmegye törvényszéke előtt nemességigazoló pört inditottak s ezt 1820-ban meg is nyerték. A helytartótanács azonban a hozott itéletet - hatáskör hiánya miatt -megsemmisitette s nevezetteket Hevesmegyéhez utasitotta. 1825. évtől 1847. évig húzódott a pör s azzal végződött, hagy nemességük itt is elismertetett. A helytartótanácsnak ez ügyben való végleges döntése azonban, úgy látszik, elmaradt.
(1842. év 1002., 1859. jkl. Külön pp. 164. sz.)
Nemzedékrendje:

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.