Az örmény származású gyergyószentmiklósi Kövér család 1853 körül lett birtokos Tiszaföldvár környékén. Hékpusztán1866-ban idősebb Kövér János és felesége, Prandau-Hilleprand Amália bárónő egy temetkezési sírkápolnát emeltetett a kastély mellett. Mivel Hékpusztán nem volt templom, az itt élő vallásos hívek részére az egyházi ünnepek megrendezésére a Kövér család kápolnáját használták az 1960-as évekig. Az 1950-es években a kastélyt elbontották. A sírkápolna, bár kifosztották, az épület fennmaradt.

A Kovácsmajornak nevezett telepet az 1910-es években vásárolták a Kovács testvérek. Vállalkozásuk gerincét a szőlőtermesztés jelentette. A borászat mellett, ecet- és szeszgyártással is foglalkoztak. A kúriafelépítése az 1930-as évekre tehető, amelynek pincéjébe egy 500 hektoliteres cementhordót is beépítettek. A lábazatban a pince szegmensíves záródású abalaki ma is láthatók. Belseje háromtraktusos elrendezésű volt.

A Podmaniczky uradalom gazdatiszti épülete több fázisban épült. A legrégebbi, alápincézett része a 18. században készült el, amelyet a 19. század első felében kibővítettek, új helyiséget csatolva hozzá. Somogyi Csizmadia Károly (I.) jószágkormányzó, mint a gazdálkodás akkori irányítója is itt lakott, amikor fia megszületett. Somogyi Károly (II.)(1811-1888), aki később esztergomi kanonok lett, és ő volt szegedi Somogyi Könyvtár alapítója.

A homoki birtok 1866 után került a beniczei és micsinyei Beniczky család tulajdonába. Beniczky Géza fia tragikus halála után egy 1912-ben létrehozott alapítványnak engedte át a homoki kúriát és a birtokot. A Fehérkereszt Gyermekszanatórium kezelte az alapítványt. Egy gyermekszanatóriumot kívántak létrehozni, de az 1. világháború miatt nem sikerült ezt megvalósítani. 1919-ben a Frim Jakab által alapított Szeretet Szövetség elmebetegek számára „menházat” hozott létre, mely ápoltjainak egy részét Homokra költöztette.