Nemességet II. Ferdinandtól nyertek 1632. évi jul. 18-án K. Kelemen, fiai Miklós, János, Gáspár és Pál. Kihirdette 1634. évben Zemplénmegye. Másolata Hevesmegye levéltárában van.
Czímer: Kék pajzsban zöld alapon fehér lovon ülő könnyű fegyverzetű tigris bőrös katona csizmában, vörös kalpagban, baljával kantárt tart, jobbjában két szinű dárdás nyelű zászlót támaszt vállához; sisakdísz: zöld, sárga és vörös strucztoll; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Miklós nemességszerző fia Mihály fia Péter fia Péter kenderesi lakos Szabolcsmegye bizonyítványa alapján 1732. évben kihirdettetik, 1763.

(hodosi)
Igen régi család, mely 1287. évben nyert donatiót a pozsonymegyei Hodosra. Az ősi fészekből a XVIII. század elején Dávid, János és Mihály testvérek, ez utolsó Gáspár nevü fiával, Polgáriba, majd Kenderesre és Nádudvarra származtak s János 1732. évben megszerezte 3000 frtért Károlyi Ferencz gróf és Klára testvérek kenderesi és tiszabeői fele rész birtokát.
(1744. év pp. 265. sz. 1732. év 111. sz. 332. jkl. 1733. év 373. jkl. 1738. év 136., 137. sz. 1738. év 16., 18., 19., 48. jkl. 1755. év 49. sz.)
János nemessége legfelsőbb helyen igazoltatott 1760. évi ápr. 22-én.
(1761. év 79.

Győr városból származik. Ádám fia József, előbb Stockhammer Ferdinand gyomai kasznárja, majd Christen Kristóf kenderesi számtartója, József és Katalin nevü gyermekeivel együtt Győrmegyének - előzőleg már Sopronban és Békésben is kihirdetett - bizonyitványával igazolja nemességét 1835. évben.
(1835. év 528. sz. 893. jkl.)
A család nemeslevele, melyet 1638. évben nyertek H. Benedek, gyermekei István és Ilona, fivére János s ennek fiai Mihály és János, a jászói levéltárban van 14. sz. alatt.
(Kőszeghi: Nem. cs. Pestm.

(kézdiesztelneki). B. János bánhalmi postamester részére Arad- és Háromszékmegyék által 1809. évben kiállitott bizonyságlevélből a következő genealogia állitható össze:

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

(bárczai). A Barcha nemzetségből származó abauji család, melynek első őse Inak 1220. körül élt. Előnevét Bárcza helységtől vette, hol már a XIII. században birtokos volt. Czímeres levelet 1421. évben, Bárcza és egyéb abauji birtokokra 1430. évben uj adományt nyert. A 16. század elején János egri kanonok.
A megyében mint a Pászthóy család nőági leszármazottja kezd szerepet játszani a XVII. század elején. Az 1539.