(bárczai). A Barcha nemzetségből származó abauji család, melynek első őse Inak 1220. körül élt. Előnevét Bárcza helységtől vette, hol már a XIII. században birtokos volt. Czímeres levelet 1421. évben, Bárcza és egyéb abauji birtokokra 1430. évben uj adományt nyert. A 16. század elején János egri kanonok.
A megyében mint a Pászthóy család nőági leszármazottja kezd szerepet játszani a XVII. század elején. Az 1539. évben szerepelt Pászthóy Ferencznek egyik leányától Annától, Szénássy Istvánnétól, számazott ugyanis Szénássy Judit, a ki Bárczay János neje volt; ezek gyermekeinek Bárczay Jánosnak, Boldizsárnak, Zsigmondnak, Zsófiának és Annának hagyományozza Pászthóy Klára, Nádasdy Simon özvegye s az emlitett Pászthóy Annának nővére 1616. évben kelt végrendeletével szenterzsébeti, váraszói, leleszi, körei, átányi, kenderesí, kunhegyesí, kupai, kakasi, mesthi összes birtokait s a zemplénmegyei Mádon levő szőlejét.
(1743. év pp. 263. sz.)
A család történetét és leszármazását Bárczay Oszkár, az ismert heraldikus és genealogus, kimeritően közölte (Turul IX. 85., 146.), az ujabb nemzedékek származási adatairól pedig a Magyar Nemz. Zsebkönyv (II. r. I. 36.) számol be.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.