Jászalsószentgyörgyön az 1850-es években jelentek meg zsidó családok. A dualizmus évtizedeiben a beköltöző zsidó családok száma növekedésnek indult olyannyira, hogy lélekszámuk száz fő fölé emelkedett néhány évtized alatt, ami azt bizonyítja, hogy jó üzleti lehetőséget láttak az akkor városi rangot viselő településen. Az I. világháborút megelőzően a községben 20 zsidó család élt. Létszámuk a háború után a kevesebb születés és elköltözés miatt csökkent, de az 1920-as 30-as években újabb beköltözők révén emelkedésnek indult. 1941-ben 81 fő volt a 28 család létszáma.

A jászladányi zsidó hitközség az 1860-as évek elején alakult. A 19. és a 20. század fordulóján volt a legnépesebb a közösségük, amely lassú apadának indult. 1941-ben 89 zsidó ember élt a településen. 1944-ben Jászladányon gettóba zsúfolták össze a helyi és a jászalsószentgyörgyi és tiszasülyi zsidó családokat is. A jászberényi és monori gyűjtőtáborokon keresztül Auschwitzba deportálták őket.

A helyi zsidó temető a Gát utca tövében fekszik a település határában, keleti irányban. Szabadon látogatható, azonban elhanyagolt. A sírok ledőltek. A néhány tucatnyi síremlékből csak pár áll még a helyén.

Forrás:

Cseh Viktor: Közép-alföldi zsidó emlékek nyomában - két keréken. Budapest, 2020.

Jászapátira a 19. század második felében települtek be nagyobb számban zsidó családok. A közösség számbeli gyarapodása az 1930-as évekig tartott. 

1944-ben a zsinagógába, a szomszédos hitközségi épületekbe és lakóházakba zsúfolták össze a zsidó családokat. A gettóból Jászberényen és a monori gyűjtőtáboron keresztül Auscwitzba deportálták őket.

A zsidó temető a település keleti részén, a Redempció utca végén fekszik. A Mechon Simon Alapítvány vásárolta vissza a temető földjét 2000-ben.