A nagyközségbe 1840 körül költöztek zsidó családok, akik hamarosan a Tisza felső járás egyik legnépesebb hitközösségét alkották. 1880-ban már 215 fő alkotta, amely az akkori lakosság 2,9 %-a volt. 1910-ben 398 fővel tetőzött a hitközség létszáma. Az elős világégés után lassú apadásnak indult. 1941-ben 273 fő élt Kunmadarason.

A XIX. század második felében a tiszafüredi zsidó anyahitközségnek Tiszaszentimrén is volt egy fiókhitközsége. Egy nagyobb tudású saktert alkalmaztak, aki az előimádkozói feladatokat is ellátta.

1944-ben az itt élő zsidó családokat a karcagi gettóba hurcolták, majd Szolnokon keresztül Auschwitzbe deportálták.

A zsidó sírkert a falu határában található.

Forrás:

A Stolpersteine (Botlatókövek) elnevezésű program Németországból indult. Az akció 2007-ben Magyarországra ért. Gunter Demnig szobrász, a Holokauszt utcakő projektjének megálmodója és kivitelezője. A kölni művész emlékező macskakövekkel érzékletes és szinte kikerülhetetlen módon állít emléket a meggyilkoltaknak. A dolga után siető ember általában jobban figyel arra, hová lép. A lába előtt, ha megpillantja a 10x10 cm-s kis réztáblákat, rajtuk a szikár adatokkal: ebben a házban, itt élt X. Y., akkor talán elgondolkodik, talán egy pillanatra meg is torpan.

A haláltáborokból visszatértek már 1946-ban emlékművet állítottak azok tiszteletére, akik a Holokauszt áldozataként vesztették életüket. Ezen az emléktáblán olvasható a kunmadarasi izraelita hitközség deportálásban és munkaszolgálatban elpusztult hozzátartozóik nevei.