"...évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében."

Ez az idézet Herman Ottótól, a sokoldalú magyar tudóstól származik, aki természettudományos munkássága mellett a magyarság hagyományos, ősi műveltségét, népi mesterségeit is kutatta és leírta. Ő alapozta meg a tudományos madárkutatást Magyarországon a Magyar Ornitológiai Központ megalapításával.

1902. május 19-én, Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében.

Az első „Madarak és fák napját” 1902-ben Kőszegen tartották Chernel István ornitológus és a helyi Állatvédő Egyesület kezdeményezésére.

Herman Ottó már 1900-ban javaslatot tett a jeles nap országos bevezetésére, de indítványa csak 1906 tavaszán került a miniszter asztalára. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter 1906. április 27-én hozott rendeletet, mely szerint minden hazai népiskolában iskolai ünnepélyt kell tartani a „Madarak és fák napján”.

A zöld mozgalmak erősödése ellenére, csak az 1987-es kazincbarcikai konferencián fogalmazódott meg, hogy valamennyi általános iskolában újra évenként rendezzék meg - tanítás nélküli munkanap keretében - a Madarak és fák napját. A 90-es évek elejétől a környezeti nevelésben élenjáró iskolák és pedagógusok munkájának köszönhetően, újra méltó szerepet kapott az iskolák többségében a Madarak és fák napja. 1994-ben, miniszteri rendelet május 10-ét jelölte meg a jeles nap dátumának.

1996 óta egy Németországból indult mozgalom hatására hazánkban is minden évben megrendezésre kerül az év fája és madara választás. A választás célja, hogy a természeti kincsnek számító hazai erdőkben élő gyönyörű fákra, illetve madarakra széles körben felhívja a figyelmet. 2013-ban az év fája a házi berkenye, az év madara pedig a gyurgyalag lett.

Országos programok :

http://www.mme.hu/hirek/2111-madarak-es-fak-napja-a-jokai-kertben.html

http://zold.itthon.hu/madarak-es-fak-napja

 Az emberek már ősidők óta különös vonzalmat éreznek a madarak és fák iránt. A "Madarak és Fák Napja" mégis az egész természet ünnepe, amikor mi, emberek azt ünnepeljük, hogy testvérei vagyunk minden élőlénynek a Földön.

A MADÁR

A szárnyas lények a világon mindenütt elsősorban az éghez – az isteni szférához – tartoznak, ezért az égi lélek szimbólumai. Így van ez a magyar nép műveltségében is: a kereszténység előtti időkben a táltosok, sámánok lelke is madár képében szállt a túlvilágra megtudni a jövendőt, vagy megküzdeni a rosszindulatú szellemekkel. A honfoglaló magyarok totemállata (az Árpád nemzetség állatőse) a turulmadár (valószínűleg valamely sólyomfaj) volt. Az eredetmonda szerint a nemzetség ősanyját, Emesét turul termékenyítette meg. A madárlélek szimbólum jelentése jellemző a kereszténységben is, például a Szentlélek galamb képében jelent meg Jézus feje felett, mikor megkeresztelkedett.

Néhány madarakkal foglalkozó könyv könyvtárunk állományából:

Kerrod, Robin: Az állatvilág enciklopédiája. Madarak. Vízimadarak

Bailey, Jill – Parker, Steve: Az állatvilág enciklopédiája. Madarak. Növény – és magevők

Bramwell, Martyn: Az állatvilág enciklopédiája. Madarak. Légi vadászok

Bőhm András: Úszó- és gázlómadarak (Élővilág könyvtár)

Everett, Mike: Madarak a kertben

Haraszty László: Énekesmadarak (Élővilág könyvtár)

Harrison, Colin  -Greensmith, Alan: A világ madarai

Kelemen Attila: Madaras könyv

Lázár Ervin – Balogh Péter: Öregapó madarai

Madarak (Búvár zsebkönyvek)

Természettudományi enciklopédia. Madarak

Magyarország madarainak határozója

Magyarország madárvendégei

Schmidt Egon: Csalafinta madarak

Schmidt Egon: Fecskét látok, szeplőt hányok

Schmidt Egon: Madárlexikon

Schmidt Egon: Miért énekel a fülemüle?

Schmidt Egon: Varázslatos madárvilágunk

Schmidt Egon: Tollas Albérlők

Schönert, Claus: Gólyaesztendő

Svensson, Lars: Madárhatározó

Urania állatvilág. Madarak

Madárhangok, webkamerák az Interneten:

http://mme.hu/pedagogia-koernyezeti-neveles/webkamerak.html

http://madarakrol.uw.hu/madarhangok.htm

http://madarak.gportal.hu/gindex.php?pg=8378468

http://mme-koka.hu/kertunk3.html

Nemes Nagy Ágnes: Madarak

Mennyi fényes, szép madár! 
Nem tudod, hogy merre száll? 
Honnan jönnek? 
- Nem tudom. 
Merre mennek? 
- Nem tudom. 
Égre, földre, vízre szállnak? 
Nádba bújnak? 
- Nem tudom. 
Mennyi fényes, szép madár! 
- Isten áldjon, 
kishugom, 
merre mennek, 
megtudom, 
fára mászom, vízbe úszom, 
nád bugáját 
széthúzom. 
Jaj, ne menj el, mért beszéltem, 
megfázol az őszi szélben! 
- Meg se fázom, meg se érzem, 
merre mennek, megtudom, 
és ha bírom, elmesélem.

A FA

A fa a legősibb, az egész világon elterjedt, egyetemes növényszimbólum. A fa az örök fejlődés és megújulás, a termékenység; a kiszáradt fa az elmúlás jelképe. A magyar népmesékben is gyakorta találkozunk vele: égig érő fa, aranyalmafa. Az életfa ágai az égi világba vezetnek, gyökerei az alvilágba nyúlnak; utat szimbolizál, amelyen a sámánok, táltosok, mesehősök az égbe vagy alvilágba juthatnak.

Fákkal foglalkozó könyveinkből:

Bartha Dénes: Magyarország fa-  és cserjefajai

Coombes, Allen J. Trees: Fák (Határozó zsebkönyvek)

Cork, Barbara – Gilks, Helen:  Az erdő könyve (Usborne természetbúvár könyvek)

Debreczy Zsolt: Fák, bokrok (Búvár zsebkönyvek)

Fák: kertben, parkban és a szabad természetben

Mátyás Csaba: Az erdők nagy képeskönyve

Spohn, Margot: Melyik ez a fa?

Tollas Tibor: Erdő fohásza

Föld ura, Ember, ki erre jársz, 
ne emelj fáimra kezet,
dermesztő téli éjszakákon
én vagyok védő tűzhelyed.

Én vagyok forró nyári délben
tornácod árnyas fedele,
szomjad gyümölcseimmel oltod,
kerted virágommal tele.

Holtan is téged szolgál testem:
házadat tartó oszlopok,
a megterített asztal lapja,
a szék, amin ülsz-én vagyok!

Álmod őrzője, a vetett ágy,
hol fáradt tested megpihen,
szép szerelem fűszeres fészke,
éden - s nem űz ki senki sem.

A küszöb, honnan utad indul,
a tárt kapu, mely visszavár,
a bölcsőd és koporsód fája...
kísérlek élet és halál

ösvényein, mint hű cseléd, -
fizetség nélkül én leszek
a sírodon faragott fejfád,
amely megőrzi tűnt neved...

Ne emelj hát rám kezet!