1983-ban, Rákóczifalva fennállásának 100 éves évfordulóján került felállításra a település felszabadulásának tiszteletére. Az emlékmű a Varsány Művelődési Ház bejárata előtt található.
 

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

A Nagy Háború hőseinek 1923-ban készítettek emlékművet Rákóczifalván egy szolnoki kőfaragómesterrel. Egy műkőből készült 3, 5 méter magas oszlopon márványtáblát helyeztek el az elesett katonák nevével. Felette bronzból készült dombormű, amely egy elesett honvédet és egy ágyút ábrázol.

A Szabadság téren felállított obeliszket 1948-ban leplezték le. A Kossuth-címer mellett álló felirat: "1848 szabadságért 1948"

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

(nagykállói)
Ősrégi szabolcsi család, egyike azoknak, melyek oklevelekkel igazolhatják a Balog-Semjén (Bolok-Simián) nemzetségből való származásukat.
Első ismert őse Ubul (mint utónév ma is kedvelt a családban) a XIII. század elején élt, részt vett a Galiczia elleni hadjáratban s II. András királytól a Nunkupul és Tuth szabolcsmegyei pusztákat nyerte. Fiai Egyed (Comes de Zabolcs), továbbá I. Gergely1 és I. Mihály comes. Egyed ága a XVI. században, I. Gergelyé pedig még a XIV. században kihalt s igy az összes élőnemzedék I. Mihálytól származik le.
Ezen I. Mihály 1262.

(gattajai)
Szamosujvári eredetü örmény család. G. Kristóf deési származásu tiszavarsányi [Rákóczifalva] bérlő bemutatván a Mária Terézia által 1760. évi jul. 28-án neki, továbbá anyjának özv. Gorove Lászlóné Papp Máriának és nővéreinek adományozott, Közép Szolnokban kihirdetett czímerlevelet 1786. évben igazolja nemességét (1786. év 796. jkl.); fiai pedig László táblabiró, Lajos, Károly esküdt és Lázár 1821. évben nemesi bizonyitványt nyernek.
(1794. év 200. sz. 207. jkl. 1796. év 94. sz. 110. jkl. 1812. év 363. sz. 270.