(buzini) báró és gróf
Ezen Horvátországból származó család a buzini vár ura volt s innen vette előnevét is. Első ismert őse 1300. körül Péter. Ennek fiai voltak Kegel és Márton. Kegel lett a család fentartója s ezért nevezték magukat utódai Kegel-fiaknak (Kegelvics, Keglevics). Kegel fia I. István, ezé I. Simon (1436.), ezé II. Simon, ezé a többi közt II. Péter (1520.), a jajczai hős, ezé III. Simon (1561.), neje gersei Petheő Magdolna, ezé III. György horvát al-bán 1601. évben, neje Istvánffy Katalin, ezé a többi között IV. Péter, a horvátországi és II.
(hallerkői) báró és gróf
A családtörténeti irodalomból eléggé ismeretes ősrégi nürnbergi patriczius család.
(Turul. 1886. 1896. év 146. l.N. I. V. 26. M. Nemz. Zsebk. I.)
I Mátyás király idejében Ruprecht (+ 1504.) Erdélyben telepedett meg s megalapitotta a magyar ágazatot, mely 1433., 1521., 1528. években czímerbővitéseket, 1699. évben bárói, 1713. majd 1753. években grófi rangot nyert.
(Erd. K. K. V. 503. X. 253.)
Ruprecht fiától, Pétertől, származott többi közt Gábor (+ 1608.), ennek fiai pedig voltak István és György.
plebános * 1883. Egyek. 1905-ben szentelték pappá, káplán volt Kápolnán, Borsodnádasdon, Tiszaőrsön, Pásztón, Jászapátiban, Jászberényben, 1922 óta jászjákóhalmi plebános. A világháború alatt mint százados-lelkész működött az egri kat. kórháznál, majd Veldes és Tolmein vidékén, végül Conegliano mellett a tábori kórházakban. A II. o. lelkészi érdemkereszt, a vörös kereszt tiszti jelv., német lovagrend kereszt és háb. eml. érem tulajd. Részt vesz a közs. és várm. élet minden mozzanatában.
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.
cs. tiszthelyettes * 1899. Báj. Iskolái végeztével katona lett s 1922-ben átlépett a csendőrséghez. Az őrsparancsnoki iskolát 1928-ban végezte. U. akkor tiszthelyettessé, 1933-ban őrsparancsnokká nevezték ki. Állomáshelyei: Sárospatak, Eger, Tiszaőrs, Füzesabony, Fegyvernek, Kenderes, Szajol és Tiszavárkony. - Felesége: Bodó Rozália, gyermekei: Erzsébet, Károly és József.
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.