Az 1899-ben épült zsinagóga romantikus stílusú épülete helyén a kutatások szerint már állt egy imaterem. 1866-ban három tantermes iskolát is emelt az izraelita hitközség, amelyben 1934-ig oktatás folyt. Az iskolát azóta elbontották. A zsinagóga épülete téglalap alaprajzú, egyik végénél lekonytolt nyeregtetős főépületből, és egy összetettebb tömegű bejárati előépítményből áll. A főhomlokzati középső épületrész és az oldalszárnyak sarkait armírozást utánzó falsávok díszítik. A főbejárat, a felette található ablak, és az oldalhomlokzat nagy emeleti ablakai patkóíves záródásúak. A főbejáratot korintuszi fejezetű pilaszterek fogják közre. Az oldalszárnyakon mellékbejáratok találhatóak. Az ajtók felett egy-egy dávidcsillagos betétes kerek ablak helyezkedik el. A főhomlokzat oldalszárnyait barokkos jellegű, lesarkított faltükör gazdagítja. A romatikára jellemző vakíves kialakítású az épületet körbefutó koronázó párkány. A főépület szélesebb, és magasabb gerincű nyeregtetőzete van. Az oldalhomlokzatok négy ablaktengelyesek, a földszinti ablakok egyenes záródásúak. A homlokzatot öt támpillérel emgerősített lizéna tagolja négy falmezőre. A templombelsőben három oldalon karzat van, amit dekoratív öntöttvas konzolok tartanak.

(Kósa Károly felvételei - VFMKMI)

Forrás:

Sisa Béla: Karcag építészeti emlékei. Karcag, 2000.