Szolnokon a közúti Tisza-híd lábánál állt az Aranylakat vendéglő. A 19. században még egy nádtetős vályogház szolgált út menti csárdának. A Kis halászok bérelték. A nyitás pillanatától kezdve a városból is kijártak oda megpihenni az emberek. A Tisza folyó adta a lehetőséget: a redőzésre, formára utalva úgynevezett tökös halászbárkákban tartották a halat - az akkor még termékeny folyó kitűnő étket szolgáltatott a korgó gyomroknak.

Szolnok város tiszántúli területe zöld növényzettel, erdővel gazdag terület volt. A Tisza szabályozása után a Móricz-liget kialakítása és elnevezése Tóth Mór (1834-1902) ügyészhez fűződik, aki 1885-ben került Szolnokra. Földterületet bérelt a szandai uradalomtól és erdőtelepítésbe kezdett. A munkát a fogház rabjaival végeztette. Az 1890-es évek elejére megnőtt tfák között sétányok és pavilonok várták a pihenni vágyókat.