A település elős templomát az 1571. évi szolnoki török adólajstrom említi, amely 1596-ban egy tatár támadás következtében elpusztult. A 18. század második felében az újonnan benépesült település ideiglenes temploma 1762-ben épült vályogból. A ma látható kőtemplom 1789-ben épült. A Keresztelő Szent János születése templom a Fő utcában található. A késő barokk egyhajós templom szentélye keskeny, íves záródású. Homlokzatai falpillérekkel tagoltak. Belső terében a barokk szószék és a rokokó főoltár figyelemre méltó. 1995 nyarán egy villámcsapás következtében megsemmisült a templomtorony süvege, a tetőszerkezet és a harangok. Egy évvel később, 1996. június 31-én, Keresztelő Szent János ünnepén, szentelték fel a templom újjáöntött két harangját, melyek az őrbottyáni Gombos Lajos haranöntő munkái. A tornyot újjáépítése 2000 végén fejeződött be. December 9-én szentelte meg a templomtornyot dr. Katona István püspök.

Templomkertben álló kőkereszt

1995. június 1-jei villámcsapás emlékére emelt emlékmű, amelyen az 1938-ban Szlezák László által öntött harang látható.

(Kósa Károly felvételei - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótár)

Forrás:

Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1988.

Tál Gizella: Újra szólnak a harangok Nagyivánban. Jászkun Krónika (1996.07.01.): 3.