A lakosság 1-2 % református volt református a 19. század elején, így kezdetben más településekre járva jutottak el az istentiszteletekre. Majd Tiszasasról járt lelkész évente egy-két alkalommal Csépára. A keresztélést, az esketést és a temetést továbbra is a katolikus pap végezte. Amikor 1889-ben megépült az evangélikus templom (Rákóczi út) a reformátusokkal közösen használták, amíg 1907-ben a felekezet saját templomot nem épített (Béke út)

(Kósa Károly felvételei - VFMKMI)

Forrás:

Várady József: Református templomaink. Debrecen, 1987.