A település első temploma még paticsból készült a 18. században, amelyet a Tisza áradásai folyamatosan elvittek. A település új földesura Borbély Mihály 1726-ban átadta a híveknek magtárat, az egykori "Rákóczi kenyeres házát" imaház céljára. Ezt az épületet építették át templommá 1757-ben. A mai templom déli oldalán található középső ablak alatt a fal süllyesztett kiképzése utal az épület eredeti magtár-ablakára. Az ablak ólomkeretes öntött üvege az eredeti, 1757-es üvegezésbõl napjainkban is látható. Ekkor 1,5 méter-rel megmagasítják a falait és 4,5 méterrel meghosszabbítják. Két cinterem épült hozza. A nyugati végében karzatot emeltek. Mennyezete kazettás festett deszkamennyezet volt. A cintermekben ez még napjainkban is látható. Mária Terézia engedélyével 1762-ben épült külön a templom tornya. A torony jelenlegi óraszerkezetét 1894-ben helyezték üzembe. A különálló torony tetejét 1910-ben bádoggal fedték. Ekkor cserélték le a templom korábbi zsindelytetőzetét eternit palára. A templom tornyában három harang lakik: a nagy és közepes harang Szlezák Rafael rákospalotai műáhelyében készült 1947-ben. A kisharang 1922-ben készült a Budapesti Haranggyárban. 1967 végén a templom egyik fala leszakadt, így 1968-ban felújították az épületet. Újabb renoválásra az ezredfordulón került sor.

A templom első orgonája 1882-ben készült. A napjainkban megszólaló késő barokk orgona 1941-ben készült, és Barakovics János rákospalotai orgonaépítõ mester munkája.

A korona nélkül álló szószék

(Kósa Károly felvételei - VFMKMI)

Forrás:

Cseppentő Miklós: Tiszaroff története. Szolnok, 1971.