Békési Gyula 1909-ben helyettesítő tanárként érkezett a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumba. Az 1914 júliusában fegyvergyakorlatravonult be a boszniai Avtovazba (ma Szerbia), mint a császári és királiy 46. gyalogezred tartalékos hadnagya.

Itt étre őt a front. Vitézül harcolt 18 ütközetben és két nagy csatában is. Hősies harcok után, melyekben kitüntette magát, 1914. november 8-án halt hősi halált. Előző nap a Drinán átkelve és az Obodnik hegyre az ellenség ellen rohamot intézve kapott halálos sebet.

Bratunac (Bosznia-Hercegovina) községben temették el. Kiemelkedően bátor tetteiért 1918-ban posztumusz, a Katonai Érdemkereszt 3. osztálya kitüntetésben részesült.

(Eger, Hatvani temető - Temetőgondnokság felvétele)

A gimnázium Békési Gyula emlékét megőrizte. A tanárok a kiváló kollégáért gyászmisét tartottak, megemlékeztek róla az évkönyvben. A tanulók pedig 200 koronás jutalomdíj alapítványt tettek szeretett tanáruk nevére, amellyel a gimnázium egy jó magaviseletű és szorgalmas diákját jutalmazták. 1928-ban emléktáblát emeltek az intézményben Békési Gyula és az I. világháborúban elesett növendékek tiszteletére.

Forrás:

Alapítvány oklevele.  In: A jászberényi Magyar Királyi Állami Főgimnázium értesítője az 1915-16. iskolai évről. Jászberény, 1916. pp. 43-45. 

Bojtos Gábor: Egy hősi halott tanár: Békési Gyula. In: Jászsági Évkönyv. Jászberény, 2014.: 194-200.

Simonyi Gyula: Iskolánk és a háború. In: A jászberényi Magyar Királyi Állami Főgimnázium értesítője az 1915-16. iskolai évről. Jászberény, 1916. pp. 14-25.