Vitéz tiszabeői Hellebronth Antal Tiszabeőn [Tiszabőn] született 1858. december 20-án. Középiskolai tanulmányait a pozsonyi és a budai főreáliskolában végezte. Egyéves műegyetemi tanulmányai után 1876-ban katonai pályára lépett, és 1781-ben végezte le a cs. és kir. tüzérkadétiskolát. 1911-ben cs. és kir. kamarás, 1912-ben Ferenc József rend lovagkeresztet kapott. Ezredesi rangban lépett át az akkor felállított magyar királyi honvédtüzérség kötelékébe, ahol a budapesti székhelyű magyar királyi 1. honvéd tábori ágyúsezred parancsnokává nevezték ki.
1914 augusztusában innen indult ezredével a szerb harctérre. Vitézi magatartásáért hadiékítményes III. oszt. vaskoronarendet kapott, majd 1915-ben, amikor már az orosz fronton állomásozott II. oszt. német vaskereszttel és a hadiékítményes Lipót rend lovagkereszttel tüntették ki. 1916 őszén vezérőrnaggyá léptették elő. 1917-ben I. oszt. német vaskereszttet kapott. Ez év nyarától a honvédelmi minisztériumban dolgozott mint tüzérségi felügyelő. 1918-ban szolgálataiért megkapta a Szent István rend kiskeresztjét.
1918. december 1-jén a forradalmi Károlyi-kormány nyugállományba helyezte. A proletárdiktatúra alatt Bécsbe menekült. A Tanácsköztársaság után újra tüzérségi felügyelő lett. 1920-ban altábornagyi, majd 1924-ben tüzérségi tábornoki rangot kapott.
1922-ben avatták ünnepélyesen vitézzé. 1926-ban az 5. sz. vitézi törzsszék törzskapitánya, utóbb 1927-ben a Vitézi Főkapitányság helyettese lett. 1936-ban m. kir. titkos tanácsossá nevezték ki. 1940-ben megkapta a Magyar érdemrend nagykeresztjét.
Budapesten hunyt el 1946. június 12-én.
Forrás:
Vitézi rend története, szervezete és tagjainak névkönyve. Budapest, 1941.