Bobory György 1883. február 1-jén született Jászberényben. Szülei Bobory György (1840-1896) és Graefl Gabriella (1852-1939). Középiskoláit Debrecenben és Kassán végezte. Kolozsvárott szerzett jogi diplomát 1906-ban.

1907-ben közigazgatási gyakornok lett, 1908-ban Gyöngyösre nevezték ki szolgabírónak. Négy évig szolgált a hadseregben. Tartalékos századosként több katonai elismerésben részesült. 1916-ban bronz katonai érdemrendet kapott. Ebben az évben nevezték ki tiszteletbeli főszolgabírónak. A tanácskormány bukása után egy ideig még pétervásárai főszolgabíró, majd 1919. szeptember 18-án eves vármegye kormánybiztos helyetteseként a főispáni feladatokat is ellátta, csak 1920 őszén nevezték ki főispánná. 1925-ben mentette fel a minisztertanács. Egy kis ideig visszavonult a közélettől és utazgatott, majd 1929-ben a vármegye törvényhatóságának örökös tagjává választották.

1922-ben avatták vitézzé. 1926-ban saját földjét nyílvánította vitézi telekké Domaházán, illetve anyjának és növérének tiszaszőlősi birtokát is. 1934-ben a Vitézi rend díszelnökének is megválasztották.

Háromszor jutott be a tiszafüredi választókerületből a Parlamentbe. 1931-ben az Egységes Párt színeiben, 1936-ban pedig a Nemzeti Egység Pártja képviseletében, 1939-ben már a Magyar Élet Pártja képviselőjeként. 1934 és 1939 között a képviselőház egyik alelnöke volt. 1937 tavaszán belügyi államtitkárrá nevezték ki.

55 éves korában nősült 1938 karácsonyán. Felesége poroszlói Graefl Helen volt.

A máspodik világháború után Ausztriába menekültek, majd Kétútközbe telepedtek le. A család birtokait megváltás nélkül elkobozták

Tüdőrákkal küzdött, a fővárosban ápolták. 1949. november 23-án hunyt el Budapesten. Poroszlón temették el. Anyjuk halála után gyermekei exhumáltatták és szüleik hamvait a Bükkben szórták szét.

Forrás:

Szuromi Rita: A főispáni széktől a belügyi államtitkárságig. ZOUNUK, 34. Szolnok, 2020.

Vitézi rend története, szervezete és tagjainak névkönyve. Budapest, 1941.