Jászapátiban tanyavilágában született 1914. december 13-án. Szülei kisparasztok voltak. Apja elesett az első világháborúban, édesanyja Borbás Erzsébet 1918 őszén meghalt. Őt és három testvérét a nagyszülők nevelték. A jászapáti elemista és gimnázumi évek után 1929-ben felvették az egri szemináriumba. 1938-ban szentelték pappá.  A világháború alatt tábori lelkészként szolgált a megszállt Kárpátalján. Jászárokszállás, Kunszentmárton (1947-1948) és Tiszafüred voltak az állomáshelyei. Majd  1949-től tíz éven át Újszentmargita plébánosa volt. 1957-ben kerületi esperes. 1959-től  Sajószentpéter plébánosa lett.

Verseit, tárcáit, könyvkritikáit katolikus lapok és más folyóiratok közölték. 1957-ben jelent meg "Föl a hegyekre" című elmélkedés-kötete. Irodalmi munkássága mellett behatóan foglalkozott filozófiával, pszichológiával, asztrokarakterológiával és grafológiával.

1961-ben kezdett el festeni.  Sajószentpéteren a plébánia templomának belső díszítéseivel is foglalkozott. Az egyes stációk és seccók elkészítésére felkérte művészbarátait, többek között Kondor Bélát, Csohány Kálmánt, Feledy Gyulát. Valóságos művész-zarándokhely lett a templom és a paplak. Több ezer képzőművészeti alkotást készített és hagyott az utókorra. Ennek nagy részét a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény őrzi.

1968-ban fesztiváldíjas film készült róla "Elnevezték prófétának" címmel.

Sajószentpéteren érte a halál 1977. január 6-án, s a borsodi település temetőjében nyugszik.

Forrás:

Barna Gábor: Demeter István születési centenáriumára = Kunszentmártoni Hír-Lap (2015. január): 8-9.

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. 1. kötet. Budapest, 1999.
Józsa László: Kunszentmárton utcanevei. Kunszentmárton, 1990.