A Damjanich utca 1. szám alatt álló kétemeletes lakóház számos építészeti és esztétikai értéket hordoz.  Építettőji a budapesti illetőségű dr. Szende Dezső, Ilona és Andor voltak. A kivitelezést a szolnoki Altmann és Halász cég végezte. Az 1929-ben épült bérház helyén korábban az úgynevezett Scheftsik bazár állt.

Az építkezést 1929. május 13-án kezdték és november 13-án a tulajdonosok kezében volt a lakhatási engedély. A sarkán ívelt ház földszintjén üzletsor helyezkedett el, továbbá a mellékutcában 3 szoba is volt.  A Szabadság téri és a Kossuth Lajos utcai fronton nagyobb, többszobás lakásokat alakítottak ki, konyhával, kamrával, fürdőszobával, cselédszobával, a háború előtti polgári élet szükségletei szerint, a mai Lengyel légió utcára néző oldalon kisebb lakások voltak.

A falak egy belső udvart is körülzártak, sarkában egy, feltehetően az üzleteket kiszolgáló közös mellékhelyiséggel. Erkélyeit, lépcsőházát, függőfolyósóját kovácsoltvas korlátok díszítik. Homlokzata szépen tagolt. A lépcsőházat egykor szőnyegek takarta. Erre emlékeztetnek az apró lyukak a lépcsőn, amelyek a szőnyeget tartó rézpálcákat rögzítette. A díszes lépcsőházat több mozaik díszítette.

A főbejárati ajtót két oldalán egy-egy márványoszlop áll, bentebb ugyancsak két oszlop fog közre egy boltíves ablakfülkét, amely egykor egy domborműnek adott helyet. 

A padláson mosókonyha és mángorló, a pincében lakásonkénti tárolók szolgálták a mindennapok igényeit. Valószínűleg itt tárolhatták a fűtéshez szükséges szenet is, mivel a tervrajz alapján lakásonkénti kályhafűtés szolgáltatta a meleget.

Az építkezés aktája egyébként valamilyen helyi szokás szerint nem is az építés történetére, műszaki jellemzőire tér ki elsősorban, hanem az építtetőknek a várossal folytatott vitáit örökíti meg. - említi meg levéltári kutatásaiból Szathmáry István. Pédául a felbontott járda javítási költségeiről, mint magáról a házról. Dr. Szende Dezső nem is fukarkodott a hivatalok dicséretével: „Úgy látom, a városban sem lehet a legnagyobb rend” írta 1930-ban a polgármesteri hivatalnak.

A II. világháborút a híd közelsége ellenére épségben átvészelte. Az államosítás után az IKV gondozásába került át. Az ezredfordulóra az épület állaga jelentősen leromlott.

Kósa Károly felvételei - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára

Az épületet a 2010-es évek elején felújították. Az épület földszintjén a Halászcsárda üzemel.

Az épület szomorú nevezetessége, hogy 1956-ban, a forradalom napjaiban innen indult utolsó útjára a ház egykori lakója, a harmincéves korában Budapesten hősi halált halt Kiss Ferenc gépészmérnök-hallgató. Emléktáblája a Kossuth Lajos úti homlokzaton kapott helyet.

Forrás:

Csiszár Róbert: A városképért - egy ház védelmében = Vasárnap (1991.10.20.): 10.

Varga Sándor Frigyes: Szolnok. In: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye jelene és múltja. Pécs, 1935.