1899-ben Nagykörűn született. Középiskolai tanulmányait Egerben, főiskolai tanulmányait a budapesti Pázmány Péter tudomány egyetem orvosi karán végezte. 1925-ben avatták orvossá.

Az I. világháborúban mint zászlós teljesített katonai szolgálatot megszerezte a kis ezüst vitézségi érmet, Károly csapatkeresztet, sebesülési érmet a piavei offenzívánál 1917-ben, ahol megsebesült. A nemzeti karhatalmi zászlóalj parancsnoka volt a nagykörüi-tiszaug-kőteleki járásokban. A kommün után a nagykörűi csendőrtartalék parancsnoka volt. Kitüntetései: másodosztályú vitézségi érem, bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt és sebesülési érem.

Pályáját 1925-ben Nyíregyházán kezdte kórházi alorvosként. A szolnoki megyei kórházban három évig  mint belgyógyászati alorvos működött 1928. december 15-ig. Majd Szolnokon magánrendelőt nyitott, ahol orvosi gyakorlatot folytatott és röntgen laboratóriumot rendezett be.

Forrás:

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Trianon után. Budapest, 1930.

Szolnoki fejek. Szolnok, 1928