1933-ban Rátóton született. Apja vasutasként kereste meg a család kenyerét. Szalay László gyerekkora két testvérével együtt Lukácsházán és Répcevisen telt el. Beiratkozott a szombathelyi középiskolába és 1951-ben leérettségizett. Érettségi után jelentkezett a veszprémi Vegyipari Egyetemre, ahol 1956-ban diplomát szerzett.

Szintén vegyészmérnök feleségével együtt érkezett Szolnokra. 41 évig dolgozott a Tiszamenti Vegyiművekben. Gyakornokként kezdett az akkor négyszáz embert foglalkoztató kisüzemben, majd műszakos művezető, technológus, termelési főosztályvezető, főmérnök volt. 1972-ben igazgatóhelyettesnek nevezték ki, majd 1979-ben vette át a gyár vezetését, amelynek ő volt a leghosszabb ideig regnáló vezetője 18 éven keresztül. Vezérigazgatói pozícióját 1997-es nyugdíjazásáig töltötte be.

Munkája mellett elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudomány Egyetem mérnökközgazdász szakát is.

Tagja volt a városi tanácsnak. 1980-tól az MSZMP városi párt-végrehajtó bizottságban tevékenykedett A közéletben szerzett gazdag tapasztalatai alapján 1985-ben országgyűlési képviselőnek jelölték. 

Számos szakmai szervezetnek tagja volt. 1990-ben a Magyar Vegyipari Szövetség (MAVESZ) alapításában is közreműködött.  Egy ideig a Magyar Munkaadók Országos Szövetségének társelnöki tisztét is betöltötte.

1968-ban a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetéssel, 1988-ban Eötvös Lóránd-díjjal ismerték el munkáját. 2010-ben a MAVESZ megalapításának 20. évfordulója alkalmából a XXI. SZÁZAD MAGYAR VEGYIPARÁÉRT” érmet adományozták neki.

Két gyermeke van. Fia szintén vegyészmérnök, lánya pedagógus lett.

2023. december 12-én hunyt el 90 éves korában. 2024. január 29-én a balatonföldvári Új temetőben helyezték örök nyugalomra.

Forrás:

Magyar Közlöny 1969.04.19.

Szalay László. Szolnok megyei Néplap 1985.05.15.