Karcagon született 1891. január 22-én. Elemei iskoláit a karcagi Csengős Iskolában kezdte, ahol Németh Gyulával (1890-1978) járt egy osztályba. Barátságuk életreszóló kapcsolat maradt. Tanulmányait a karcagi református gimnáziumban folytatta. Az érettségi után a kolozsvári egyetemen görög-latin szakos bölcsésztanulmányokat folytatott. Valószínű, hogy Gaál László szanszkrit nyelvi ismereteinek elemeit az egyetemen szerezte meg. Oklevelét 1913-ban vette kézbe. Doktori disszertációja tárgyául Bakhylidész ógörög költő hagyatékát választotta.

Katonai szolgálata letöltése után 1913-tól, a nagykőrösi református gimnázium tanára, majd igazgatóhelyettese lett. A világháború alatt a 68. gy. e. kötelékében szolgált.  1928-ban a karcagi református nagykun reálgimnázium igazgatójának hívták. 1949-ig sikerrel igazgatta az intézményt. 1949-ben váratlanul nyugdíjazták. Ettől az évtől az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen a szanszkrit és az iráni nyelvek előadója lett. 1957-ben professzorként a debreceni egyetemen megszervezte a Klasszika-filológiai tanszéket, amelynek vezetését is ellátta. 1963-ig dolgozott az egyetemen.

Szülővárosában hunyta le a szemét 1964. június 18-án.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

A Magyar Társadalom Lexikonja. Budapest, 1931.

H. Tóth Imrre: Gaál László klasszika-filológus professzor = Jászkunság 55. évf. 1-4. sz. (2012.) 121-131. pp.