Mivel a megyében élt családtagok minden alkalommal a Lipót király által 1667. év szept. 20-án B. István és Ferencz részére adományozott s Nógrádban hirdetett armalissal bizonyitják nemességüket, mivel előnevet nem viselnek s következetesen az alább közölt czímert használják, az ősi berthóti Berthóty csatáddal való összeköttetésük nem valószinü.
1699. évben birtokos volt Vécsen, Fokorun, Tiszavárkonyban, Tiszaföldváron, Recsken, Szenterzsébeten, Szóláthon, Bolyán.
1724. évben a nemesi vizsgálatok alkalmával Ferencznek és melléthei Divényi Annának gyermekei István esküdt, Gábor és János szenterzsébeti lakosok s Istvánnak fia László igazoltatnak. Gábornak fiai János és Gábor voltak.
(1716. év 50. sz. 1724. év 502. jkl. 1768. év 58. sz.)
István az ujszerzeményi bizottság előtt beigazolván jogát a Váraszón és Szenterzsébeten levő azon 2-2 telekhez, melyet a kövesdi Kovács családtól szerzett, ezek birtokában őt III. Károly 1728. évben megerősiti, 1747. évben pedig a jelzett család kihaltával Csomós Jánossal, Balajthy Mihálylyal és Kovács Mártonnal együtt nádori donatiót nyer azokra.
(1748. év pp. 371. sz. 1782. év pp. 2261. sz.)
Czímere, melyet Fejérpataky László (Turul 1888. év 177.) tévesen a Balogh család czímerének vél, a gyöngyösi Ferencz-rendiek czímeres albuma és pecsétlenyomatok alapján: Kék mezőben zöld alapon könyöklő fekete szárnyas kar, markában pallost tart, fent jobbról-balról egy-egy hatágu aranycsillagtól kisérve; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: kék-sárga, vörös-fehér.
Azon B. István szolnoki kapitány, kinek az udvari kamara 1694. évben fizetési hátraléka kárpótlásául 6000 frt értékben az abaujmegyei Lengyelfalvát adományozza, aligha ezen családból való.
(O. L. Ben. resol. ad cam. poson. 1694. fol. 26).

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.