A községháza falán 1948-ban elhelyezett márványtábla.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

Damjanich János honvéd tábornok (1804-1849), a délvidéki harcok hőse, a "rácok rettegett ostora". 1849. márciustól a 3. hadtest parancsnoka.

Fényképpel illusztrált katonasír, melyet az elhunyt katona édesanyja állítatott a helyi temetőben hősi halott fia tiszteletére.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

Síremlék a 2. világháborúban elesett hősi halottak emlékére a tiszavárkonyi temetőben.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

"Örök dicsőség a hősöknek

akik községünk

felszabadulásáért vívott

harcokban estek el"

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

Október elején keltek át a szovjet csapatok a Tiszán a település mellett és vonultak tovább. Október 24-én a vezsenyi hídfő és a tiszavárkonyi átkelőhely megszerzéséért volt egy nagyobb ütközet a szovjet és a német haderő között. 

A nemességet Lipót királytól 1659. évi okt. 1-én Z. István, János és Mihály testvérek nyerték s Nógrádban hirdettették ki.
Mihály fiai voltak György szegedi lakos és Tamás (+ 1715.),
ez utóbbiéi Márton és Miklós, kik 1721-ben Tarcsán,
1724-től kezdődőleg Tiszavárkonyban laktak s 1746-ban megyénktől bizonyságlevelet kaptak. (1721. év 102. sz. 1730. év 169. sz. 1731. év 134. sz. 1746. év 107. sz. 150. jkl.).
Armálisa található: O. L. Htt. Nob. Pest és Pestm. levéltár.

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

1657. évi decz. 23-án V. Márton, neje Gődér Erzsébet, továbbá Imre és Mátyás, ennek neje '''Rácz''' Katalin, fia György, nemkülönben V. Balázs, ennek neje '''Bartha''' Erzsébet, végre V. Pál, Benedek, István és Péter nyerték a nemességet s Borsodmegye hirdette ki.
(1657. év 6. sz.)
A Tiszavárkonyban, Besenyőteleken, Kálban, Egerben, Dormándon, Egerfarmoson lakott hevesi ágat a nemeslevélben megnevezett Pálnak Tiszavárkonyban lakott Tamás nevű fia alapitotta, kinek '''Galambos''' Erzsébettel való házasságából származtak
Pál (1700.),
Albert és György (sz.

III. Károlytól 1714. évi okt. 21-én V. István s fiai István, András, Mátyás, György és János nyertek nemeslevelet, melyet 1715-ben Nógrádmegye hirdetett ki.
Az 1724. évi investigatió Györgyöt és Andrást Tiszavárkonyban találta.
A család leszármazása:

Armalisa, melyet III. Károlytól 1715. évi jan. 20-án V. Gergely, fiai András és János, fivérei Márton és Tamás nyertek s Nógrádmegye hirdetett ki, Pestmegye levéltárában van.
Az 1724. évi investigatió Gergelyt, Mártont és Tamást Tiszavárkonyban találta.
(1716. év 111. sz.)

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.