A Tiszafüredet a 17. század elején megszerző Pankotay családba történő beházasodás révén szerzett birtokokat a bilkei Lipcsey család a településen. Az egykori kúria klasszicista stílusban épült 1840 körül Lipcsey Imre részére, aki 1848-49-ben Heves-Külső Szolnok vármegye helyettes kormánybiztosa volt. Így láthatta vendégül 1849. március elején Kossuth Lajost és Görgey Artúrt. Lipcsey Imre halála után fia, Attila örökölte a kúriát, aki 1909 után kibővítette az épület jobbszárnyát egy alacsonyabb mellékszárnnyal.

Szabadon álló, földszintes, hét tengelyes épület. Középen négyoszlopos oromzatos előrésszel, amelynek timpanonjában ovális világítóablak található. A szélső oszlopok kettősek. Az épület hátsó frontján végig oszlopsoros tornác húzódik. A hét oszlop közül a két szélső szintén kettős. A kúria ablakai egyenes záródásúak, felettük egyenes szemöldökpárkányokkal, melyek eredeti pálcarácsai ma is láthatók. A kúria belseje kéttraktusos elrendezésű. Az eredeti szegmensíves ablakfülkék és a régi ajtótokok ma is láthatók. Az épület alatt pince húzódik. Az épülethez istálló is tartozott, azonban ezt korábban lebontották.

A 2. világháború után az épület a gépállomás tulajdonába került, melyben a városi helytörténeti gyűjtemény is helyett kapott. A műemlékileg fontos épületet végül teljes egészében múzeumként hasznosították és múzeumként lett felújítva, mely nevét Kiss Pálról (1809-1867) kapta. A kúriaépület övező sétány Tariczky Endre plébános után lett elnevezve, aki megalapítója volt a Tiszavidéki Régészeti Egyletnek és magángyűjteményét a városnak adományozta.

(Kósa Károly felvételei - VFMKMI)

Forrás:

Kaposvári Gyula: Műemlékek Szolnok megyében VIII. = Jászkunság 7. évf. (1961.06.) 2. sz. 64-5. p.

Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1988.

Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, 6-7. kötet Budapest, 2005.