Borbély-kúria (Tiszaderzs)

A Fő úton álló népies barokk kúriát Borbély Sámuel építette fel 1750 és 1756 között. A kúriát a 19. század első felében átalakíthatták. A 2. világháború után államosították az épületet, amely a helyi termelőszövetkezet gondozásába került át. 1952-ben az általános iskola kapott benne helyet, amely az épület átalakítását hozta. 1990-ben az iskola új épületbe költözött. Az önkormányzat egy magánszemély részére értékesítette az egykori kúriát, amely jelenleg lakatlan. A kúriához tartozó park és gyümölcsös kert területét felparcellázták és beépítették. A szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület főhomlokzatán egykor tizenhárom oszlopos-mellvédes tornác futott végig, amely a bal oldali homlokzaton is folytatódott. A tornác két szakaszát később beépítették. A hátsó homlokzat középső részén három eredetű ablak található, a többit kicserélték. Az eredeti ablakbeosztást is megváltoztatták az átépítsek során. A homlokzat jobb szélén két kulcslyuk alakú, lőrésszerű motívum látható. A kúria belseje kétraktusos elrendezésű, a helyiségek boltozatosak. Eredetileg tizenegy szoba volt az épületben. A ház nagyobb része alatt pince húzódik. Az épület kontytetős és cseréppel fedett.

Tiszaderzs falu a középkorban a Derzsy család tulajdonát képezte, majd 1580 körül Derzsy Ilonával kötött házassága révén széki Széky (I.) Pál szerezte meg a települést. A Székyek azonban a török hódoltság alóli felszabadító harcok után nem fizették be a falura kivetett fegyverváltságot a kincstárba, így birtokuk a kamara tulajdonába került. Egyes derzsi birtokrészek ekkor a Petneházy és a márkus- és batizfalvi Máriássy családok tulajdonát képezték, az ő birtokaik azonban szintén a kincstár tulajdonába kerültek, mivel I. Lipót király állítólagos hűtlenségük miatt elkobozta tőlük.
1728-ban roffi Borbély Balázs vásárolt birtokrészeket Derzsen – az Újszerzeményi Bizottsággal való hosszú pereskedés után –, majd később zálogjog és vétel útján tovább gyarapította itteni földterületét. 1745-re szinte az egész falu határa Borbély tulajdonába került, ezért Mária Terézia adománylevelet állított ki számára Derzsre – azon nagy mennyiségű zab, valamint azon 12 000 forint kölcsön fejében, amelyekkel Borbély a porosz háborúk idején a királynő segítségére volt. Ekkortól kezdve a környékbeli településeken – Roffon, Burán, Abádon, Tomajon és Bánhalmán – jelentős birtokokkal rendelkező Borbélyok és leányági örököseik lettek Derzs földesurai.

A Borbély család első ismert őse az Abádra költöző Borbély (I.) György volt, akinek a fia, Borbély Balázs felsővadászi II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem ezereskapitányaként küzdött a szabadságharcban, a fejedelem 1704-ben neki adományozta (Tisza)Bura falut. Borbély Balázs állítólag címeres nemeslevelet is kapott később III. Károly királytól, az azonban nem lett kihirdetve, és később az armális el is veszett. Írásos forrásban a család „roffi” nemesi előneve 1738-ban fordult elő első ízben.
Borbély Balázsról fiára, Borbély (I.) Mihályra szállt a birtok, akinek 1750-ben bekövetkezett halála után legidősebb fia, Borbély (I.) Sámuel kapta meg a derzsi birtokrészeket, és ő költözött át ide Roffról.
A (népies) barokk stílusú kúria felépítése Borbély (I.) Sámuel nevéhez fűződik 1750 és 1756 között. A földbirtokos 1777-ben hunyt el, fiai, Borbély (II.) Mihály, Borbély József és Borbély Sándor építtették 1795–96-ban a derzsi templomot, 1801-ben a lelkészlakot és 1803-ban az iskolát. A kúriát a XIX. század első felében feltehetően átalakították. A helyi hagyomány szerint a Borbélyok az 1848–49-es szabadságharc után honvédeket bújtattak a településen.

A kúria Borbély Sándor ágán öröklődött tovább, a família emellett egy másik kúriával is rendelkezett Derzsen, amely később a losonczi Lossonczy család tulajdonába került. A XIX. század végén Borbély Sándor fiának, Borbély (III.) Józsefnek az unokája, Borbély Géza volt a kúria tulajdonosa, aki 1897-ben 1465 katasztrális holdnyi földbirtokkal rendelkezett. 1911-ben már fiát, Borbély Gábor tiszaroffi lakost említették itt birtokosként, akinek derzsi birtokát Rosenfeld Sándor helyi lakos bérelte. 1925-ben Borbély Géza másik fia, Borbély (II.) György lakta a kúriát, akit ekkor helyi lakosként és egy 1299 katasztrális holdas birtok tulajdonosaként tüntettek fel.
Borbély (II.) Györgyöt 1901-ben a törökszentmiklósi választókerület országgyűlési képviselőjévé választották, ő volt a képviselőház legfiatalabb tagja. A földbirtokos 1927-től Jász–Nagykun–Szolnok vármegyét képviselte a felsőházban, majd 1932-től 1939-ig a vármegye főispáni posztját töltötte be. Hivatali ideje alatt sokat tett az anya- és csecsemővédelem fejlesztéséért, a tiszai hajózás fellendítéséért és a kisbirtokosok termelési-értékesítési gondjainak megoldásáért. 1933-ban jelentős szerepe volt a tiszai „Széchenyi-emlékhajóút” megszervezésében, amelyen részt vett nagybányai Horthy Miklós kormányzó és több miniszter is. A főispán 1941-ben bekövetkezett halála után unokaöccse – Borbély Gábor fia –, Borbély (II.) Sámuel örökölte a kúriát és a birtokot.

Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület. Főhomlokzatán egykor 13 – mellvédről induló, népies jellegű – oszlopon nyugvó tornác futott végig, amely a bal oldali oldalhomlokzaton is folytatódott 2 oszloppal. A tornác két szakaszát mára beépítették, a nyitott részek mögött húzódó falszakaszokon valamennyi nyílászárót kicserélték, a nyílásritmust megváltoztatták.
A bal oldali és a jobb oldali oldalhomlokzatot is átalakították. A hátsó homlokzat középső részén 3 eredeti ablak látható, a bal szélen 2, a jobb szélen 3 új ablakot helyeztek el. A homlokzat jobb szélén két kulcslyuk alakú, lőrésszerű motívum látható.
Belseje kéttraktusos elrendezésű, a helyiségek boltozatosak. A kúria nagyobb része alatt pince húzódik.
A II. világháború után államosították az épületet, amely ekkor termelőszövetkezeti kezelésbe került. A tsz 1950 táján csak 3 helyiséget használt a 11 szobából. 1952-ben általános iskolát helyeztek el falai között, ekkor jelentősen át is alakították a kúriát. Az iskola 1990-ben kiköltözött az épületből, amelyet ezután az önkormányzat egy külföldi állampolgárnak adott el. A kúria jelenleg üresen áll, állapota életveszélyes.

Az egykori parkot és a gyümölcsöskertet kiirtották, területét felparcellázták, itt épült fel a falu kultúrháza is. A helyi hagyomány szerint a kúria és a romtemplom között egykor alagút húzódott, amelyet a II. világháború idején berobbantottak.