1923. január 19-én született. Besenyszög és Szolnok határában egy Zagyva menti gátőrházban nevelkedett nyolc idősebb testvérével. Édesapja Budapesten vas, majd gázgyári munkásként dolgozott, ő volt Besenyszög kisbírója. A sokgyermekes család 1913-ban költözött Szolnokra, amikor a családfő gátőri állást kapott a Heves-Szolnok-Jászvidéki Tisza és Belvíz Ármentesítő Társulatnál.

Az általános iskolai tanulmányait a Sipos téri iskolában végezte. A Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1941-ben. Tagja volt az iskolai cserkészcsapatnak. Az önképzőkör elnökévé választották. Előadásokat és ünnepi beszédeket tartott. 

Archív felvétel az iskolai évkönyvből

Gimnáziumi évei alatt házi tanítóskodott. Néha 7-8 tanítványa is volt. Ezért szeretett volna pedagógus lenni. Magyar-német szakra jelentkezett. Az egyetemi tanulmányai alatt a pesti kollégiumban, a Pázmány Diákotthonban együtt lakott a költőnek s irodalomtörténet-írónak készülő Gerézdi Rabánnal, a Pázmány Péter Tudományegyetem nagy professzorai: Horváth János, Pais Dezső, Zsirai Miklós és Keresztury Dezső tanították. Tanári diplomáját 1947-ben szerezte meg.

A 20 évesen a zalaszentgróti polgári iskolába szegődött tanítani. Az első osztáyosok osztályfőnöke lett. Az önképző és a sportkör vezetését is elvállalta.

A zalaszentgróti iskola (bal szélen Szurmay Ernő)

1944-ben hazatért Szolnokra, majd a háborús károkat szenvedett házukból Besenyszögre költöztek. Felkérték, hogy vállalja el a helybéli gyerekek tanítását.

Itt ismerkedett meg 1945-ben Juhos Lenke óvónővel, aki később a felesége lett. 1946-ban jegyezték el egymást. 1947-ben házasodtak össze. 1957-ben született lányuk, Zsuzsanna.

Az egyetem elvégzése után pedagógusként helyezkedett el. Végigjárta a pálya minden lépcsőfokát, az óraadó tanárságtól a főiskolai tagozat vezetésén át a tanulmányi felügyelőségig. Egy félévet tanított egykori alma materében, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban, majd a közgazdasági szakközépiskola igazgatója alkalmazta Az iskola államosítása után pedig az intézmény rendes tanára lett. Vezette a cserkészcsapatot és az önképzőkört. Nevelőtanárként a népi kollégiumban is dolgozott és ellátta az iskolai könyvtáros feladatát is.

1949-ben megszüntették a nyugati nyelvek tanítását. Több tanfolyam után 1952-1954 között a Lenin Intézetben szerzett középiskolai tanár oklevelet orosz nyelv és irodalomból. 1953-ban már a Szolnok Megyei Tanács orosz nyelvi szakfelügyelője lett. Ugyanebben az évben a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének megalakításakor az irodalmi szakosztály elnöke lett. 1957 szeptemberétől középiskolai tanulmányi felügyelői megbízást kapott. Ő szerkesztette a megyei napilap irodalmi mellékletét, majd átvette az 1954-ben induló Jászkunság című folyóirat felelős szerkesztői feladatait is.

1960-tól a szolnoki közgazdasági szakközépiskola igazgatójaként 10 éven át dolgozott. Nevéhez fűzödik a felnőttképzés meghonosítása az intézményben, valamint a balatonrendesi diáktábor létrehozása 1963-ban. A balatoni tábort 2011-ben, az iskola alapításának 100. évfordulója alkalmából, Szurmay Ernő után nevezték el.

1963-ban lett a Szolnok Városi Tanács tagja, majd elnökhelyettesi posztját is ellátta szakmai munkája mellett.

1970-ben lett a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója. Nyugdíjba vonulásáig vezette az intézményt 1984-ig. 1970-ben vezetése alatt hozták létre a Pedagógiai Könyvtárar és Szolgálatot. Egy évvel később pedig ő indította el a debreceni Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szakának kihelyezett tagozatát. A Rövid úton című pedagógiai folyóiratszemle elindításában és szerkesztésében is oroszlánrészt vállalt.

A Verseghy Könyvtár módszertani kiadványa, az Együtt című folyóirat alapítása is a nevéhez fűződik, amely a megyei könyvtári hálózat kiépítésének egyik fontos állomása volt.

A szolnoki Verseghy-kultusz ápolásában folytatta almamatere, a Verseghy Gimnázium és a tudós-költő nevét viselő könyvtár korábban megkezdett munkáját. Egy fordítói műhelyt alapított, amelyben megyebeli tudós tanárok Verseghy műveit fordították németről és latinból magyar nyelvre. Igazgatása idején szerveződött meg a Verseghy-emlékülés és a Verseghy Nyelvművelő Verseny is.

Nyugdíjazása után könyvtári területen szakfelügyelőként tevékenykedett, emellett a  szolnoki Repülőtiszti Főiskolán német nyelvet tanított két tanéven keresztül.

1993-ban alapította meg a Magyar Irodalomtörténeti Társaság helyi szervezetét és a szolnoki Verseghy Kört.

Pedagógia, könyvtárügy és irodalomtudomány területén számtalan publikációja jelent meg. Egyik kiemelkedő munkája Szolnok irodalomtörténetét összefoglaló monográfia: az Emlékjelek, amely az ezredfordulón jelent meg. Nevéhez fűzödik a megyei könyvtár és a Verseghy Kör közös kiadványsorozatának életre hívása is. A Verseghy Kiskönyvtár több kötetének szerkesztésében tevékenyen részt vett. Ő állította össze K. Tóth Lenke válogatott verseit tartalmazó kötetet 2008-ban.

Szakmai és a közösségi munkáját számos díjjal ismerték el:

Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1953, 1966), MSzBT aranykoszorús jelvény (1954, 1964), Szocialista Kultúráért (1963), Társadalmi munkáért aranyfokozat (1965), Kiváló tanár (1969), Munka Érdemrend Ezüst fokozat (1970), Felszabadulási jubileumi emlékérem (1970), Szolnok Megye Közművelődési díj (1973), Szolnokért emléklplakett (1975), Szolnok MT VB Közművelődési Díj (1975), Szolnok Megyei Tanács Nagydíja (1976), MKKE Jubileumi Könyvheti Emlékérem (1979), Munka Érdemrend Arany Fokozat (1982), Kátay Gábor Emlékérem (1983), Pro Urbe (1983), Április 4 Emlékérem (1984), TIT Aranykoszorú (1984), Szabó Ervin Díj (1984), HNF OT Népfront Munkáért ezüst fokozata (1988), Kiváló Ismeretterjesztő (1989), Ezüst Pelikán Díj (1996), Szolnok díszpolgára (2003), Toldy Ferenc-díj (2008), Vas Díszoklevél (2012).

2016. július 29-én, 93 éves korában hunyt el. Emléke előtt tisztelegve 2016 őszén Szolnok Megyei Jogú Város pedagógiai díját Szurmay Ernőről nevezte el és 2017. január 20-án leplezte le emléktábláját a Szolnoki Pantheonban.

Forrás:

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Verseghy Ferenc Könyvtár emlékkönyve, 1952-2002.

M[észáros] G[éza]: Elhunyt Szurmay Ernő. Új Néplap (2016.08.03.)

Palotay Györgyi: Verseghy nyomdokain [Kézirat]. Jászberény, 2013.

Számvetés. Szolnok, 1998.

A szolnoki m. kir. állami Verseghy Ferenc Gimnázium évköbyve az 1941-42. tanévről. Szolnok, 1942.

Szolnok Megye Jogú Város Közgyűlése 30/2016.(XI.30.) önkormányzati rendelete a Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata díjairól szóló 15/2010. (IV.30.) önkormányzati rendelet módosításáról [Kézirat]

Szurmay Ernő: Emlékjelek. Szolnok, 2000.