1562-ben épült cölöpjármos tölgyfahíd Szolnoknál a Tisza felett, melyet a várat elfoglaló törökök emeltek. 1685-ben a kivonuló oszmán csapatok felgyújtották a szerkezetet. A Magyar Kamara 1692-ben építette újjá. Sajnos a Rákóczi-szabadságharc alatt is súlyos károk érték a hidat. 1716-tól 1739-ig állt fenn az újabb fából készült híd, amely a város is elpusztító tűzvész martaléka lett. Az 1817-re újjáépített hidat 1844-ben a jeges ár rongálta meg. A híd javítása a következő év végére készült el. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején is fontos szerepet játszott a tiszai átkelőhely. 1849. január 22-én Percezl Mór csapata égette fel a hidat, hogy megakadályozza a császári seregek átjutását a Tiszántúlra.

Képeslap

Szolnok utolsó tiszai fahídja 1852-től szolgálta a közlekedést. 10 nyílású, 190 méter hosszú hidat Obermayer Lajos, a helyi építőmester készítette. 1909. március 15-én újabb jeges ár pusztította el. 

Forrás:

Tóth Ernő: Hazánk, Magyarország ismert és rejett hídjai. Budapest, 2015.