Kiss Ernő 1922. június 5-én született Nagykörűben. 1926-ban a családja Budapestre költözött. Kiss Ernő kereskedősegédként állt munkába. Vitorlázórepülőként kezdte meg repülő-pályafutását a Hármashatárhegyen. A Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap felhívására jelentkezett, az 1941-es alapkiképzésű legénységi évfolyam tagjaként elsőfokú motorosrepülő-kiképzését Marosvásárhelyen kapta 1941-ben.

1941-42 telén Szombathelyen, majd 1942 áprilistától 1943 szeptemberéig Börgödön szolgált a harckiképző-osztálynál.

1943. november 7-én vezényelték ki az 5/2. önálló vadászszázadhoz. Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Érmét 1944-ben kapta. 1945 elejéig 138 harci bevetést repült és ez alatt öt igazolt légi győzelmet aratott. Ezredével 1945 májusában esett amerikai hadifogságba. A fogságban konyhafőnökként dolgozott. 1947 nyarán tért haza Magyarországra.

Hazatérte után napszámosként, majd vasútépítő munkásként dolgozott. 1948-ban jelentkezett az ujjáalakuló légierőbe. 1949-től Kecskeméten szolgált oktatópilótaként, majd Szolnokon, a Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskolán tevékenykedett. 1950-ben került hivatalos állományba, alhadnaggyá, majd 1950. október 15-ével hadnaggyá léptették elő. 1951 májusában azonban eltávolították a katonai repülésből. Az 1956-os forradalom idején Sirokon a Mátravidéki Fémműveknél dolgozott, ahol fegyveres nemzetőr lett. A helyi munkástanács elnökhelyettesévé választották. A forradalom leverése után 1958-ban tartalékos hadnagyi fokozatától megfosztották és honvéddé fokozták le. Az építőiparbna dolgozott, majd egy termelőszövetkezetbben helyezkedett el.

1990. május 14-én hunyt el Törökszentmiklóson. 1991-ben - özvegye kérésére - posztumusz visszakapta tartalékos hadnagyi rendfokozatát.

Forrás:

B. Stenge Csaba: Elfelejtett hősök. Budapest, 2016.