Koronghi Lippich Gusztáv 1848. szeptember 4-én született Szelevényen. Apja a nemes, Lippich Imre (1807-1848) szelevényi birtokos, aki még fia születése előtt elhunyt. Édesanyja forintosházi Forintos Franciska (1811-1894), aki 1851-ben férjhez ment Marton Péter (1805-1857) szelevényi birtokoshoz.

Lippich Gusztáv középiskoláit Budán és Kecskeméten végezte, majd jogi tanulmányait Kecskeméten és Egerben folytatta.  

Heves és Külső-Szolnok vármegyében tiszteletbeli, utóbb valóságos jegyző lett. 1873-ban szerzett ügyvédi oklevelt, és Szolnokon nyitott ügyvédi irodát.

1877-től volt tagja a törvényhatósági bizottságnak, tagja lett a központi és az állandó választmánynak is. 1879-től a vármegyei árvaszékhez választották meg. 1881-től 1899-ig pedig a közigazgatási bizottság tagja volt.

1883-ban a belügyminiszter kinevezte a felszólamlási bizottság elnökévé. 

 

Aktív közéleti tevékenységet folytatott, amelyeket főispánná való kinevezése után is megtartott: a Vármegyei Gazdasági Egyesület elnökségében tevékenykedett, felügyelőbizottsági tagja volt a Hungária Gőzmalom Rt-nek,  a Tiszavidéki Takarékpénztár ügyésze volt, elnöki posztot töltött be a szolnoki Kaszinó irányításában, a helyi dalegylet, a Főgimnáziumi Tanuló-segítő Egyesület tagságát is erősítette. Díszelnökévé választotta a Törökszentmiklósi Gazdasági Kör. 1910-ben a Szolnoki Művészeti Egyesület is örökös díszelnökévé avatta.  A Szolnoki Rabsegélyező Egylet tiszteletbeli tagja, az 1901-ben alapított Tisza Evezős Egylet elnöke, a Szolnoki Állami Népiskolák Gondnokságának elnöke, a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Tanítótestület tiszteletbeli tagja volt.

 

1899-ben nevezte ki az uralkodó Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjává. Nevéhez fűződik a vármegyei közraktár létesítésének ötlete, majd a szövetkezet áruraktárainak felállítása Szolnokon. Foglalkozott vízszabályozási kérdésekkel és a selyemtenyésztés meghonosításával. Folyamatosan rajta tartotta a szemét a szegényügyön, a közegészségügy és a köztisztaság, vaalamint az oktatásügy problémáin is.

Nevéhez kötődik a Szolnoki Művésztelep létesítése 1902-ben, az artézi kutak létesítése és a Szolnoki Zeneegylet megalapítása is.

 

A 1905 elején tartott országgyűlési képviselő-választásokon a Szabadelvű Párt megbukott, majd az 1905. június 18-án kinevezett parlamenten kívüli, úgynevezett darabont-kormány ellen a koalíció „nemzeti ellenállást” hirdetett. Az 1905. június 26-án tartott törvényhatósági közgyűlésen Lippich Gusztáv bejelentette lemondását főispáni hivataláról. 

 

1908-ban a Szolnoki Egyesült Gőzfűrész és Őrlőmalom Rt. igazgatóságának elnökévé választották. Az 1910-ben megalakított vármegyei kataszteri bizottság elnöke lett. 1910-ben a megalakult Nemzeti Munkapárt vármegyei szervezete Lippich Gusztáv elnöklete alatt jött létre.

 

Lippich Gusztáv 1875-ben vette nőül nemes szajoli Fejér Vilmát (1850-1928). Három gyermekük született: Margit (1876-1938), Ilona (1878-1933) és István (1881-1946), aki apjához hasonlóan szintén volt a vármegye főispánja (1919-1920 és 1920-1922).

 

1916. november 6-án hunyt el. Szajolban helyezték örök nyugalomra. 1924-től 1948-ig a Vártemplom melletti tér Lippich Gusztáv nevét viselte Szolnokon.

2016-ban a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára előterjesztésének és Bojtos Gábor levéltáros kutatásának köszönhetően a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB) „Nemzeti sírkert” részévé minősítette Lippich Gusztáv és fia, Lippich István szajoli nyughelyét.

 

Bojtos Gábor: Lippich Gusztáv. Jász-Nagykun-Szolnok megye közigazgatási tisztségviselői. Szolnok, 2018

Lippich Gusztáv. Az Újság (1916.11.08.)