Betkowski Jenő Beregszászon született 1888. július 25-én.

Gyermekkori élményei a Felső-Tisza vidékéhez kötötték, ott ismerkedett meg a víziivilággal, a „folyami” emberekkel. Beregszászról, szülővárosából Budapestre vitt útja, magyar—latin—francia szakon végezte az egyetemet. Kiváló képességeiből következően fővárosi, egyetemi állást ajánlottak számára, de a természet, a vizek, a kétkezi emberek mindennapjai vonzották.

Pancsován vállalt tanári állást 1915-ben, majd 1920-ban került városunkba, ahol a Verseghy Gimnázium tanára lett. Tantárgyai mellett hegedüjátékot is oktatott és az iskolai zenekar vezetője volt.

Egész élete összeforrott a tiszai hajósélet kutatásával 1920-ban nevezték ki tanárnak a szolnoki gimnáziumba, s ahogy írja: „...amikor először találkoztam a tiszai fahajóval, s hajósnéppel, nem a téma tetszett meg, hanem maga a hajósélet, minden tudományos hátsó gondolat nélkül. Egészen a második világháború végéig évről évre, tavaszfakadástól késő őszig jártam a Tiszát...”

Györffy István hamarosan felfigyelt a szolnoki tanár kutatásaira, és az 1930-as évek közepén Betkowski Jenőt a tiszai hajózás, hajósélet monográfiájának megírására ösztönözte. Ez jórészt csaknem el is készült, de a közel negyedszázadnyi gyűjtésre kutatásra épülő anyag — többszáz eredeti fényképpel — elpusztult. Az 1950-es évek elején — az akkor már idős tudós tanítványai biztatására újra kezdte a monográfia írását, összeállítását. Ennek egyik résztanulmánya a Magyar Tudományos Akadémia pályadíját nyerte 1952-ben. Ettől az időponttól kezdve jelentek meg Betkowski Jenő publikációi a Magyar Nyelvőrben, az Ethnographiában, a Jászkunságban. A Damjanich Múzeum adta ki a Fahajók a Tiszán, a Tiszai hajósélet, A tiszai fahajók építése, javítása, népe című könyvét.

Kósa Károly felvétele

1972. november 24-én hunyt el. Sírja a szolnoki temetőben található.