Megyebeli és jászsági birtokos család, melynek nemessége productionalis pör utján 1820. évben legfelsőbb helyen is igazoltatott.
(K. K. LXIV. 368.)
A czímerlevelet III. Ferdinandtól 1653. évi decz. 18-án nyerték G. Mihály, neje Pap Katalin, fia János, leányai Erzsébet, Borbála, testvére János s ennek neje Porosz Anna a következő czímerrel: Kékben zöld alapon kardot tartó oroszlán; sisakdisz: a pajzsalak növekvőn; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdettetett 1670. évben, másolata a levéltárban.
(1670. év 98. jkl. 1816. év pp. 30. sz.)
Ezen református család leszármazása ez:

János, Mihály, István, Pál, Gergely jászkiséri lakos testvérek 1821. évben nemesi bizonyitványt nyertek.
(1819. év 1010. jkl. 1821. év 9. sz. 8. jkl.)
1699. évben birtokos volt a család Sarudon, Kürthön, Sülyön.

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.