Nagykörűben született 1905. augusztus 8-án. 1928-ban végezte el az Országos Színészegyesület színiiskoláját. Miskolcon kezdte pályáját 1929-ben, majd 1931-től 1939-ig Budapesten az Andrássy úti és a Magyar Színház tagja. 1939-40-ben a Royal, 1940-41-ben a Fővárosi Operettszínházban lépett fel, 1941-1944 között az Új Magyar Színház tagja. Mivel 1944-45-ben a Nyugat-Dunántúlon tábori színházakban szerepelt és fellépett a bécsi Donausender rádióban, az Igazolóbizottság 1945-ben öt évre eltiltotta a szerepléstől.

Nagykörűben található kúria felépítése stílusjegyei alapján a 19. század első felére datálható. Nem tudni azonban, hogy mely birtokos család építette. A kúria első ismert tulajdonosa a Schwarz család volt, amely a 20. század elején földbirtokkal is bírt a faluban. Az épületet később Leichtner Gusztáv csendbiztos vásárolta meg. Majd Lázár főjegyző birtokába került. Tőle vásárolta meg Petrovay György lánya, Petrovay Margit számára.

A Millenniumi ünnepségek keretében állították fel a Tisza című szobrot az ófalu piacterén, amely a 2000. évi nagy árvízre emlékeztet.

Forrás:
Jász-Nagykun-Szolnok megyei millenniumi emlékkönyv. Szolnok, 2001.

A temetőben található faragott szárnyas angyal szobra.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

Nagykörű település a Nagy Háborúban hősi halált halt fiai emlékére 1929. október 20-án állították fel Székely Károly szobrát. A szuronyos puskájára támaszkodó honvéd népfelkelőt ábrázoló alkotás a piactéren kapott helyet.

A szájhagyomány útján megőrzött helyi monda szerint 1530. július 19-én a támadó török csapat akart bejutni a faluba, amelyet ekkor a megáradt folyó elzárt, és csak gázlókon keresztül lehetett odajutni. A törökök azonban így a mocsárba vesztek.

Nagykörű lakosai a csodás megmenekülés emlékére kőből emelt fogadalmi oszlopot emeltek, amelyhez a menekülés napjának évfordulóján háladó körmenettel vonultak ki.

1910 körül épült a Szent László téren (korábban Szabadság tér) található fésűs beépítésű népi lakóház. A földszintes, részben alápincézett, síkfödémes, nyeregtetős lakóház oromzattal az utcára néz, kinyúló gerinccel. Az utcai homlokzat vakolattagozatokkal díszített, oromcsúcsán kereszttel, a tetőhöz kapcsolódó lombfűrészdíszítéssel. Udvari homlokzatán utólag hozzáépített téglapilléres tornác. Háromosztatú lakóház két ablakkal az utcára néző helyisége a tisztaszoba volt, melynek fűtése kaminos kemencével a konyhából történt. A harmadik helyiség a kisszoba.

1766-ban egy romos régi templom helyett kezdték alapozni, ám csak 1784-ben tudták befejezni a barokk stílusú római katolikus templomot, amelyet Mária Magdolna tiszteletére szenteltek fel. Az egyhajós, két csehboltszakaszos templom.  A délnyugati homlokzat középrizalitjában enyhén előrelépő torony 1825-ben épült. Szentélye félköríves. A szentély keleti oldalán található a sekrestyét 1825-ben emelték, amelybe festett és faragott késő gótikus kapu nyílik. A templomba lépve a bal oldalon karzat. A szentély freskói a 19.

A késő barokk szobrot a posztamensen található felirat tanúsága szerint 1801-ben állították fel a mai Majzik Viktor utcában. Volutás talapzatra helyezett zömök négyzetes oszlopon áll a szent reverendás alakja, kezében kereszttel, lábainál két térdelve imádkozó angyallal. Az ezredfordulón az elhanyagolt szobor feje letört. 2008 és 2009 között restaurálták a szobrot, melynek újra szentelésén tájékoztató táblát is elhelyeztek a szobor történetéről.

Forrás:
Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1988.

A Tisza-gátig oldalában (Majzik Viktor utca 5. sz.) álló halászházat a 19. század második felében építették. A népi műemlék utcára néző vége egyablakos, fölötte deszkából készült oromzat. A háromosztatú vályog épület fehérre van meszelve. Nyeregtetős, mely náddal fedett, csapott gerendás födémmel, melynek fiókgerendái a főfalon túl nyúlnak, szélesebb ereszt alakítva így ki.

Forrás:
Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1988.