Páldi János Rákóczifalván született 1923-ban. Kisparaszti családból származott, az elemi iskola elvégzése után tanítója biztatására Szolnokra került polgári iskolába, majd 1945-ben Jászberényben tanítói oklevelet szerzett. Pályakezdőként öt évig összevont tanyai iskolában Mezőhéken tanított, utána Szolnokon lett nevelőtanár.

 

1948–1952 között magyar-történelem szakos általános iskolai tanári oklevelet szerzett a Szegedi Pedagógiai Főiskolán. 1954-től 1958-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult és középiskolai tanári oklevelet kapott. 1957-től 1968-ig a Szolnoki Városi Tanács Művelődésügyi Osztályán középiskolai tanfelügyelőként dolgozott. Az 1968/69. tanévben a szolnoki Varga Katalin Gimnázium tanára, 1969-ben az iskola igazgatója lett, és egészen 1985-ig látta el a vezetői feladatokat. 1980-ban bölcsészdoktori vizsgát tett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, dolgozatának címe: A fakultatív rendszerű oktatás szerepe a gimnáziumi tanulók fejlesztésében. Kiemelkedő pedagógiai felkészültségét gimnáziumi igazgatóként tudatosan alkalmazta, nevelőtestületével iskolakísérletek tervezésébe és lebonyolításába kezdett.

 

Az 1971-ben kezdeményezett iskolakísérletei eleinte nem tartoztak egyetlen tudományos intézethez sem. 1977-ben a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportja az UNESCO felkérésére kutatást végzett a Varga Katalin Gimnáziumban a permanens tanulás témájában. A kutatócsoporttal való együttműködés az addigi munka tudományos elemzésére és az elért eredmények továbbfejlesztésére ösztönözte. A Varga Katalin Gimnázium a 80-as években országos hírnévre tett szert, elsősorban a fakultációs oktatás bevezetésével és az előrehozott vizsgák rendszerével.

 

Munkájáról részben önállóan, részben társszerzőkkel mintegy 50 cikket publikált a Magyar Pedagógiában, a Pedagógiai Szemlében, a Köznevelésben és a Baranyai Művelődésben.

 

Dr. Páldi János nem csak középfokon tanított, élénk szakmai-közéleti tevékenységet fejtett ki. Aktív tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaságnak, a Finnugor Népek Baráti Körének vezetője lett, a jászberényi Tanítóképző Főiskola tanáraként a főiskolás diákokat is a tanulás szeretetére nevelte. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának az egyik alapító tagja volt. 1991-ig még tanított gimnáziumban, de érdeklődése a tanárképzés felé fordult. Részt vett a Miskolci Egyetem Neveléstudományi Tanszékének megalapításában,haláláig dolgozott itt mint egyetemi docens, valamint a Szent István Egyetem Jászberényi Tanítóképző Főiskolán. Egykor alelnöke volt a Magyar Pedagógiai Társaságnak. A Finnugor Népek Baráti Körének vezetőjeként sok érdekes programot szervezett.

 

Értékes emberi életet élt. Végtelenül szerény ember volt, de határozott és következetes, elképzeléseiben rendkívül merész. Alapértékként a szabadságot hirdette meg. Elkötelezett híve volt a szabadság-elvnek, ez volt a Varga Katalin Gimnáziumban folyó kísérletének lényege. Akkora szabadságot kínált a diáknak, amely azt komoly felelősségvállalásra késztette és szorgalmas, kitartó munkára. Az UNESCO is felfigyelt kutatásaira. Gáspár László értékelése szerint Páldi János alkotása egy tudatosan megtervezett és türelmesen kiépített gimnáziumi tevékenységrendszer. Ebben a rendszerben magától értetődő természetességgel oldódnak fel a nevelés és az oktatás, a tömegnevelés és az elitnevelés, a tehetséggondozás és a felzárkóztatás, az általános művelés és a pályaorientáció egymást kizárni látszó (iskolai gyakorlatban ma még meglehetősen egyoldalúan a felszínre bukkanó) ellentétei.

Külön figyelmet érdemel a Studium generale elnevezésű „tantárgy” bevezetése, mely nagyban segítette a tanulók helyes önismeretének kialakulását, valamint a tehetségek feltárását. Páldi szerint az iskolát akkor humanizáljuk igazán, ha a gyereket természetének megfelelő tevékenységre szoktatjuk, ha megismertetjük azalkotás boldogságával, ha megismertetjük a társakkal való együtt-dolgozás örömével.

 

A Damjanich János Múzeum folyosóján a halhatatlanok sorába az ő személyében először került pedagógus, ő egy sok nehézséget megélt nemzedéknek kimagasló pedagógusegyénisége volt. Munkatársai, tanítványai, pályatársai iránta kifejezett tisztelete testesül meg abban is, hogy róla a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban tantermet, Mezőhéken pedig általános iskolát neveztek el.

 

2001-ben hunyt el.