Szentlőrinckátán született 1921. szeptember 2-án. Kereskedőcsaládban született Kőnig Mihály és Blau Mária szülők első gyermekeként. Fiatalkorára a II. Világháború rányomta bélyegét. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát munka mellett 1961-ben végezte el. A jászfényszarui születésű Ágoston Máriát 1944-ben vette feleségül, aki statisztikusként dolgozott. Házasságukból három gyermek: Katalin, György és Mária született. Hat unokája és nyolc dédunokája van. 1947-1950 között a Jászfényszaru Községi Elöljáróságnál, később a Jászfényszaru Községi Tanácsnál előbb pénzügyi előadó, ill. vezető, majd vb-titkárként dolgozott. 1950 októberétől a Jászberényi Járási Tanácshoz vb-titkárnak helyezték. 1954 közepétől 1985 végéig- nyugdíjazásáig- a Szolnok Megyei Tanács vb-titkára volt. Több mint négy évtizeden keresztül vb-titkári munkát végzett, melyet szakmai hozzáértés és kiforrott vezetői ténykedés jellemzett. Felelősséggel, emberséggel intézte az állampolgárok ügyeit. 39 éven át mint megyei tanácstag képviselte Jászfényszarut, segítve a település fejlesztését, és rendszeres kapcsolatot tartott választóival. A háború után részt vet Jászfényszaru életének újászervezésében, és célkitűzéseinek megvalósítását segítette. A villamosítás, a vízvezeték-hálózat, új közintézmények- művelődési ház, ált. iskola, tanácsháza- építése, az ipartelepítés révén- Kalapgyár, Orion gyáregység- munkahelyek létrehozásának megyei szintű anyagi, erkölcsi segítésében, támogatásában múlhatatlan érdemeket szerzett. Neve örökre beíródott a település történetébe, tevékenységével nagyban hozzájárult 1970-ben a nagyközségi, majd 1993-ban a városi rang eléréséhez. Munkáját töretlen hite, meggyőződése és az emberekért való tenni akarás vezérelte. Jászfényszarut tekintette mindig szűkebb hazájának, és a fényszarui emberek előtt mind lakása, mind hivatalának ajtaja mindig nyitva volt. Társadalmi tevékenysége sokrétű és szerteágazó volt. Többségük szakmájához és a sporthoz kötődött. Alapítója a Fényszaruiak Baráti Egyesületének. Életében két hobbinak hódolt. Az egyik az államigazgatási munka korszerűsítése és egyszerűsítése, melyekről számos publikációja jelent meg. Éveken keresztül tanított az Államigazgatási Főiskolán.

A másik a sport volt. 1961-ig aktív sportoló. Jászfényszaru labdarúgócsapatának, majd a jászberényi Lehelnek a kapusa.  Budapesten a BVSC-ben mint labdarúgó 1936-ban került kapcsolatba a sportmozgalommal. Később Jászfényszarura került, ahol a helyi labdarúgócsapat kapusaként folytatta a sportolást. Innen a Jászberényi Lehelhez igazolt, aktív sporttevékenységét 1961-ben fejezte be. Amikor 1954-ben Szolnokra került a Megyei Tanácshoz vb-titkárként, hozzátartozott az akkori megyei sportszervezet a „TST” felügyelete. Ezen túlmenően a Szolnoki MÁV SE-vel is felvette a kapcsolatot és tagja lett az egyesületnek. Hamarosan felfigyeltek sportszeretetére és hozzáértésére, így már 1955-ben az elnökség tagjainak sorába választották. Ezt a társadalmi megbízatását az t979-es egyesülés óta is betölti. Közben közvetlenül az MTE-vel való egyesülés előtt — nyolc évig a labdarúgó-szakosztály elnöki tisztét is ellátta. Nem véletlen, hogy éppen a MÁV SE-vel került kapcsolatba, ugyanis Szolnokra kerülésekor élénken élt emlékezetében, hogy közvetlenül a felszabadulás után, amikor Jászfényszaruban hozzáláttak a község sportja újjászervezéséhez, írtak a Szolnoki MÁV-nak és kérték ehhez segítségüket. Kérésük gyorsan megértésre talált. A Szolnoki MÁV labdarúgó-együttese díjtalanul látogatott el hozzájuk, de a későbbiek során is számos konkrét segítséget nyújtottak munkájukhoz. 

Szegeden hunyt el 1994. október 8-án. Sírja Szolnokon, a Kőrösi úti köztemetőben található.

Forrás: 

Krónika. Szolnok, [1985]

Tóth Tibor (szerk.): Elöljárók - Élenjárók. Választott és elismert személyek Jászfényszarun 1903-2013. Jászfényszaru, 2013