A karmelita rendházat és kápolnát 1941. nove,ber 9-én szentelte fel dr. Hász István, a magyar honvédség tábori püspöke. A kunszentmártoni kápolnát azzal a céllal építették, hogy a környékbeli hívek hitéletét szolgálja. Az épület 120 pengőbe került. Az összeg előteremtésében nagy szerepet vállalt Kunszentmárton módosabb, vallásos rétege is. Az előcsarnokban felállított márványtábla örökíttte meg azok nevét, akik legalább 100 pengővel támogatták az építjezést.

Az épület 1942 tavaszára nyerte el végleges formáját. Az egyemeletes, egyszerű vonalú épület illeszkedett a polgárosodó mezőváros házai közé. Az épület homlokzatán egy kivilágított kereszt hívogatta a község lakóit. Az alagsorban volt a refektórium. Az előcsarnokban a Kármel-hegyi Boldogasszony szobra kapott helyet. Az előtérből nyílt a clausura, ahová csak a szerzetesek léphettek be. Az emeleti széles folyosón egyszemélyes cellák helyezkedtek el két oldalt. 1943 júliusában a karmelita rend tartományi elöljárósága ide helyezte a rendi hittudományi főiskola fakultását.

A magas földszinten egy-egy cella és középen a kápolna kapott helyet. A kápolna berendezése egyszerű. Az oltárkép Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, az előtte térdelő Szent István neki ajánlja fel a koronát. A festmények Károly Gyula festőművész alkotásai. A bal és a jobb oladlon a karmelita rend két nagy középkori alakját, Avilai Nagy Szent Teréziát és Keresztes Szent Jánost örökítette meg. A mellékoltáron az Olaszországban található Refal templom vérző sebű Mária-képmása látható, amely egy Itáliában járt szerzetes ajándéka volt. Egy üvegszekrénybe zárt Prágai Kis Jézus szobor és egy Lissiex-i Szent Teréz szobor egészíti ki a kápolna puritán berendezését.

(Kósa Károly felvételei - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

Az épülethez tartozó telket adományokból és vásárlásokkal folyamatosan bővítették. Egy kéttornyú templomot is terveztek a rendház mellé, azonban a második világháború, majd az antiklerikális Rákosi-korszak ezt az elképzelést meghiúsította. Az 1970-es években ezen a telken épült fel a tűzoltólaktanya. Az 1950-es években a szerzetesek cellákból lakásokat alakítottak ki. Az utolsó atya 1959-ben hagyat el a rendházat.

Az 1990-es években visszatért a rend a városba. Az épületet felújították.

Forrás:

Cseuz Imre: A kunszentmártoni karmelita kápolna. Jászkun Krónika (1998.09.25.): 9.