Pater Unyi Bernardin bácsi születésű kie­melkedő Ferenc-rendi pap volt. 1897. április 27-én született. Középiskolai tanulmányait Lippán, Pécsett, Baján és Szegen végezte. Teológiát Gyöngyösön hallgatott. 1912-ben lépett a kapisztránus rendbe. 1918-ban tette le fogadalmát.

Pályáját Kecskeméten és Baján kezdte hitoktató lelkészként 1918-ban. Két éven át az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedett, onnan visszatérve egy ideig Budapesten lelkészkedett. 1927-ben került Szolnokra. A rendházi feladatai mellett hittant tanított az állami polgári fiúiskolában is.

Egyházi működése mellett irodalmi tevékenységet is kifejtett. Élete során fáradságot nem ismerve tevékeny­kedett a helybeliek és hitközössége bol­dogulása érdekében, két könyvet is kia­dott.

Főszerkesztője volt a Katholikus Élet című lapnak. Ügyvezető elnöke a Katholikus Legényegyletnek, a Katholikus Népszövetségnek, a Crédó Egyesületének, valanint több szociális és társadalmi szervezetnek is.

Az 1920. évi szerb megszállás alkalmával tanúsított egyházi és hazafias magatartása miatt a szerbek elfogták és a nemzeti hadsereg bevonulásáig három és fél hónapon keresztül tartották fogva.

1940-től a kassai rendházban élt, 1943 és 1947 között Mohácson lett plébános. Majd Pécsett volt vikárius.

Fordított és számos könyve jelent meg: 1943-ban írta meg a sokácok-bunyevácok és a bosnyák fe­rencesek történetét.

Budapesten halt meg 1951. július 24-én és a Farkasré­ti temetőben nyugszik.

Forrás:

Áthelyezés a Kapisztrán Szent Já­nosról nevezett ferenceseknél. Budapesti Hírlap (1927.08.27.)

Irredenta összeesküvés Baján. Munkás (1920.12.31.)

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Trianon után. Budapest, 1930.

A Országos Katolikus Legény­egylet visegrádi klrándulása. Magyarság (1930.07.22.)